Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története (Budapest, 1966)
Nyilvános könyvtárhálózat alapítása (1910-1914)
Ha közelebbről megnézzük az elsőként megnyitott 4. számú hűvösvölgyi fiókot, igen hamar megállapítjuk, hogy ez semmiként sem felelt meg azoknak a várakozásoknak, amelyeket Szabó Ervin a nyilvános közművelődési könyvtárakhoz fűzött. Az 1913. április 29-i határozatban 2000 könyvről volt szó, az október elején megnyitott gyűjtemény kezdetben 1000 kötet ismeretterjesztő- és szépirodalmi anyaggal, amellett folyóiratokkal, napilapokkal volt ellátva. A könyvanyag nagy részét tankönyvek tették ki, ezekből 20 darabot a jogi tanszék ajándékozott. A jogi művek mellett az orvostan és mérnökhallgatókra való tekintettel orvosi és műszaki könyveket is beszereztek. A gyűjteményről decimális rendben szakkatalógust és betűrendes cédulakatalógust készítettek és adtak át a használóknak. A könyvtár csak este Y28—x/210 között volt nyitva, a szolgálatot a fővárosi könyvtár egy-egy tisztviselője felváltva látta el. A fiók első két havi forgalma, a kölcsönzött és helybenolvasott kötetek együttes száma 410 darab volt.1 Bizony, ezt az első fiókkönyvtárat inkább nevezhetjük fiókállomásnak, mint önálló nyilvános könyvtárnak: állománya mindössze 1000 kötet, olvasótábora a telep kereken 400 lakójának egy része, forgalma igen csekély volt. Szabó Ervinék azonban szívesen ragadták meg ezt a kínálkozó alkalmat is. Az erről készített első jelentésből tudjuk meg, hogy tervbe vették: „aforgalom emelése érdekében [1914] februárban megnyitják a könyvtárt a környék lakóinak is, amiről a közönséget újság és hirdetések útján értesítik”.2 A könyvtár vezetősége az intézmény nyilvánossá tételéért folyó hosszú, elkeseredett és addig csak sovány eredményt hozó küzdelme során a legcsekélyebb sikert Ígérő lehetőséget is kihasználta, hogy a könyvet a közönséghez eljuttassa. A hűvösvölgyi diáktelep és általában a Vadorzó út környéke egyébként igen ritkán lakott vidék volt. Nem tudjuk, hogy milyen forgalmat sikerült volna elérni, ha ténylegesen megnyitják a lakosság előtt a 4. számú könyvtárt. Lehetséges az is, hogy idővel a Hűvösvölgy lakottabb területén akartak szerezni helyiséget a gyűjteménynek. Mindez azonban csak feltevés —, a környék lakói számára végrehajtott megnyitásról vagy egyéb tervekről ugyanis nem maradtak már feljegyzések. A 2-ES SZÁMÜ KÖNYVTÁR FELÉPÍTÉSE ÉS MEGNYITÁSA A Deák Ferenc szabadkőműves páholy 20 000 koronás alapítványa egy ideig közel járt ahhoz, hogy ugyanolyan sorsra jusson, mint a milleneumi alapítványnak a központi kultúrpalotára tartalékolt milliós kamata, vagy a Kőrössy Albert féle adomány, más szóval ebből se legyen könyvtár. A nézeteltérések, mint minden esetben, ezúttal is a hely kijelölése körül jelentkeztek. A város vezetői az Almássy tér mellett döntöttek ugyan, de a különböző fórumokon már jóváhagyott elgondolással szemben, akárcsak a központi kultúrpalotánál, ezúttal is a középítési bizottság emelt vétót, arra hivatkozva, hogy „levegőt, zöld teret” foglalnának el a könyvtár épületével. A könyvtár vezetősége 1912. július 29-én 4 oldalas előterjesztésben szállt vitába az ismét akadékoskodó középítési bizottsággal. Érvek sorával bizonyította az ellenvetések tarthatatlanságát. így többek között rámutatott arra, hogy az épületet az Almássy tér Barcsay utcai kereszteződésében akarják emelni, ott nincs is parkterület, azt legfeljebb szemétlerakodóhelyként használják. A pavillon mérnöki megállapítás szerint is csak javítaná a tér sivár benyomást keltő képét és a gyermekek nemhogy kárát látnák a könyvtárnak, hanem ellenkezőleg, a felügyelet nélküli sokaságnak szíves pártfogást nyújtó otthont teremtenek vele. A középítési bizottság ellenjavaslatával szemben, mely szerint „leghelyesebb lenne” iskolába rakni a könyvtárat, a budapesti iskolai könyvtárak kihasználatlanságának adatait sorakoztatták fel. Azt is felemlítették, hogy az V. kerületi Népház újtípusú gyűjteményének megnyitása óta a környék iskolai könyvtárai még jobban elnéptelenedtek. Ez különösen jól példázta, mennyivel vonzóbbak az újtípusú, az iskolától független könyvtárak, mint az iskolaiak. Külföldi példákat is felemlítettek, melyek azt bizonyították, hogy a felnőttek és gyermekek egyaránt ellenszenvvel viseltetnek az iskolai könyvtárak iránt. Bostwick neves amerikai könyvtáros művéből (The American Public Library) és a holland Greve alapvető kézikönyvéből (Das Problem der Bücher und Lesehallen) vett idézetekkel bizonyították, hogy a szabad téren épített, mindenfelől hozzáférhető könyvtár a legcélszerűbb a széles olvasóközönség ellátására.3 A sokoldalúan alátámasztott cáfolat ezúttal elérte célját: a tanács, majd a közgyűlés is a középítési- bizottság tiltakozása ellenére jóváhagyta az Almássy tér kijelölését. Az épület terv elkészítését a Deák Ferenc páholy felkérésére Medgyes Lajos, a Deák Ferenc páholy tagja, építész szívességből elvállalta, azonban munkáját 1912 december végéig sem végezte el, így aztán a könyvtár javaslatára a város építésügyi osztályát bízták meg a rajzok elkészítésével. A terveket végül Bánlaky Géza városi főmérnök dolgozta ki, a kivitelezéssel Forrai Sándort bízták meg. Az alaprajz és a távlati rajzok már 1913 február első napjaiban készen állottak. Az épület eléggé igénytelen külseje és belső megoldása nem vallott ugyan túlságosan szerencséskezű tervezőre, de a könyv1 A Főv. Könyvtár Értesítője 1913. 448. hasáb. 2 Uo. 3 Irattár. 2. sz. kér. könyvtár iratai. 137
