Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története (Budapest, 1966)
Előtörténet
pesti jogi egyetem levéltári forrásai alapján. (1. Eckhart Ferenc: A Jog- és Államtudományi Kar története 1667—1935. Bp., 1936. 341—394 old.) E híradásokból tudjuk, hogy az 1788-ban Szatmárnémetiben szegénysorsú polgári családban született Frank Ignác 1810-ben szerezte meg a pesti egyetem jogi karán a doktori diplomát és 1827-ben ugyanitt kezdte meg egyetemi tanári működését. Kiváló képességeinek már korán jelét adta. A pesti egyetem egy 1831/1832-es „hivatalos informatio”-ja szerint a magyart, latint, németet, franciát, olaszt, görögöt és a „tót” nyelvet egyaránt jól beszélte. 1829-ben jelent meg fő műve, a „Principia Juris Civilis Hungarici”, mely Eckhart Ferenc szerint „úgyszólván feleslegessé teszi mindannak az ismeretét és tanulmányozását, amit előtte írtak e tárgyról”. Valóban ez a könyv magyarra átdolgozva, („A közigazság törvénye magyar honban”), igen elterjedt. Fentebb utaltunk arra, hogy a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Buda szabad királyi főváros tanácsi könyvtárától is örökölt egy példányt Frank e munkájából. A tudós jellemzéseként idézzük Eckhart Ferenc értékeléséből a következőket: Frank élete főművében „a szellemi és erkölcsi függetlenség számos olyan jelét adta, amilyent hasztalan keresnénk kortársai munkáiban”. Témánk számára különösen fontos, amit Frank Ignác könyvgyűjtő-szenvedélyéről tudunk. E szempontból jellemző adalék a G. L. Feldmann-féle múlt századi német útikalauz „Pesth und Ofen” című kötetének 1844-es kiadása, amely a híres pest-budai magánkönyvtárak, Jankóvich Miklós, Horváth István, Fáy András és Károlyi György gyűjteményei mellett már Frank Ignác könyvtárát is a magyar főváros kulturális nevezetességeként tartja számon. Frank Ignác az egyetemen is nagy megbecsülésnek örvendett, már a harmincas években átmenetileg betölti a jogi kar igazgatói tisztét, de személye éppen a forradalom és szabadságharc alatt válik igazán jelentőssé. Eötvös József, az első független magyar kormány kultuszminisztere 1848. május 4-i leiratában egyetemi reformterv készítésére szólítja fel a törvénytudományi kart, melynek igazgatója Frank Ignác dolgozza ki a számos merész gondolatot tartalmazó reformtervezetet, utolsó jelentős művét. Ugyanő szövegezi meg az egyetemi kar által a forradalmi kormánynak teendő esküt. Windischgrätz csapatainak bevonulása után Frank szorult helyzetbe kerül, taktikázik; mikor a forradalmi seregek visszafoglalják Budát, 1849. május 29. után, a forradalmi kormányhoz ír hódoló feliratot, de már nagyon óvatoskodó hangnemben. A Pesti Hírlap 1849. június 22-i számában radikális oldalról éles támadás éri Frankot, aki erre lemond igazgatói megbízatásáról, azonban Horváth Mihály kultuszminiszter visszatartja. Haynau bevonulása után Frank Ignácot felelősségre vonják, de végül igazolják, sőt Bécsbe rendelik, hogy a magyarországi jogügyekkel foglalkozó bizottság munkájában résztvegyen. Már ekkor súlyos lelki válságba kerül, revolverrel öngyilkosságot kísérel meg, búskomorságba esik, 1850. március 4-én bécsi „Am Peter”-en levő negyedik emeleti lakása ablakából az utcára veti és a kövezeten halálra zúzza magát. A pesti egyetem nevében az éppen Bécsbe érkező két professzor, Virozsil Antal és Csausz Márton bontja fel Frank Ignác mindössze egy lap terjedelmű 1850. március 1-ről keltezett végrendeletét és csodálkozással látja, hogy a tudós nagyértékű könyvtáráról rendelkező második pont így hangzik: „Meine Bibliothek in Pest legire ich der Pester Stadt als Anfang einer städtischen Bibliothek.” — azaz Frank Ignác professzor kollégái előtt teljesen érthetetlen „ötlettel” nem az egyetemre, mégcsak nem is a Nemzeti Múzeum Széchényi-Könyvtárára hagyta kincset érő könyveit, hanem Pest városára, hogy ezzel egy leendő városi könyvtár alapjait vesse meg. Úgy látszik, a két pesti tudós nem volt nagy véleménnyel az örökös kultúrpártoló szándékait illetően, de a testamentumon változtatni nem lehetett. Virozsil professzor mindenesetre nyomban Geringer Károly osztrák helytartóhoz fordult és kérte: utasítsa Pest városát, miképpen járjon el „az égből pottyant” ajándékkal. Figyelmeztesse a magisztrátust, hogy a könyvtárt a nyilvánosság, a tudományos világ rendelkezésére kell bocsátania, megfelelő helyiséget kell biztosítania és kötelezni kell a várost, hogy készíttessen jegyzéket a gyűjteményről. Mindez 1850-ben történt, a könyvtártörténet számára sorsdöntő évben, abban az esztendőben, amelyben az angol parlament, illetve a kormány, részben a megelőző idők forradalmi mozgalmaiból okulva, részben a polgárság más érdekeit szolgálva, augusztus 14-én útjára bocsátotta a modern városi könyvtárépítést valósággal forradalmasító könyvtári törvényét („Public Library Act”). Pest városa rövidesen átvette Frank Ignác értékes hagyatékát, de a továbbiakban sajnos igazolta azokat az aggályokat, amelyeket az egyetem tudós férfiai az új gazda jövendő magatartásához fűztek. A könyvek átszállítása Frank pesti otthonából a Városházára rövidesen megtörtént, de azután egyszerűen nem tudták, mit kezdjenek a kinccsel. Értékről lévén szó, mindenesetre leltárba vették és ez a folió kötetbe kötött kézírásos lajstrom, melynek tetejére gondos kalligráfiával felírták, hogy „Néhai Frank Ignácz jogtanácsos által Sz. K. Pest Városának Végrendeletileg hagyományozott könyvtár Névjegyzéke 1850” 11
