Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története (Budapest, 1966)

Előtörténet

— a Fővárosi Levéltárban a 17798/9/1850 szám alatt a mai napig feltalálható.1 A lajstrom készítése után azonban az anyagot ládákba rakva a Városháza egy „könyvtárszobádnak kinevezett helyiségében raktározták s utána a jelek szerint igyekeztek megfeledkezni róla.

Erről a gyűjteményről a következő évtizedekben sokan és sokszor tesznek említést, közülük az egyikkel, Toldy Ferenc neves irodalomtörténészével, aki utóbb mint az Egyetemi Könyvtár igazgatója a Frank-könyvtárt is kezeli, e helyen kell foglalkoznunk. Toldy a Fővárosi Levéltárnak a Frank könyvtárra vonatkozó anyagában (IX 75/1857-Pest város tanácsi iratok-szám alatt) őrzött 1861. október 9-i feljegyzése azt állítja, hogy

„a gyűjtemény összalkotásánál fogva miután legeslegnagyobbrészt classica litterariából, jog- és történeti munkákból áll a reáltudományokra pedig csak igen mellesleg terjeszkedik ki, polgári könyvtárnak nem illik...”

Nos, a jegyzék felületes tanulmányozása után is meggyőződéssel állíthatjuk, (amit egyébként utóbb Toldy Ferenc is elismert), hogy a jogi munkák egy részét leszámítva, melyek tárgyuknál fogva szakkönyvtárba valók, Frank könyvtárának jelentős hányada nagyon is alkalmas lett volna „polgári könyvtár” céljaira és aligha kétséges, hogy a hagyatékozó éppen azért jelölte ki a várost örökösének.

Az 1850-es lajstromot lapozgatva, százával találkozunk olyan címekkel, melyeket a mai Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár katalógusában is felfedezhetünk. A címek százaiból következtethetünk további ezrekre. Beszerezte ezeket a könyveket a város akkor, amikor a Frank-könyvtár már nem volt birtokában, pénzen vásárolta utóbb más helyről, mert a később életre hívott fővárosi könyvtárban szükség volt rájuk.

Annyi bizonyos, hogy Pest városa csak kerek hét esztendővel a leltározás elvégzése után kezdett újból foglalkozni az addig ládákban álló Frank-Könyvtárral és azzal az előterjesztéssel fordult a kultusz- miniszterhez, hogy engedélyezze a gyűjteménynek az Egyetemi Könyvtárban való ideiglenes elhelyezését.

— 1857. március 22-én meg is érkezik a miniszteri engedély.

Nem tudjuk pontosan, hogy miért következett be a fordulat. Nem lehetetlen, hogy az értékes anyag használatától megfosztott kutatók is sürgették a könyvtár hozzáférhetővé tételét, még valószínűbb azonban, hogy a kezdeményezés éppen az Egyetemtől indult ki. Ugyanaz a Virozsil Antal professzor szorgalmazta, aki 1850 márciusában Frank végrendeletét felbontotta, mellette az egyetemi könyvtár igazgatója, Toldy Ferenc járt el az ügyben. Toldy mint a városi magisztrátus tagja, a községpolitikában is szerepet játszott. Mindkettőjük neve többször szerepel az 1857—1858-as iratokban.

Ismét a Fővárosi Levéltár említett iratcsomója ad felvilágosítást arról, ami 1857-től történt.

1857. június 9-i leiratában kérdezi meg a kultuszminisztérium az egyetemet: hajlandó-e megadott feltételek mellett a Frank-Könyvtár őrzését vállalni. Virozsil Antal igenlően válaszol az egyetem nevében (1857. július 2-án). E levelezés eredményeként születik meg a következő pontokra épülő egyezség:

1. Az egyetem kezességet vállal a gyűjtemény épségéért.

2. A könyvszekrényekről a város gondoskodik.

1 Ragadjunk ki néhány szerzőt, illetve címet a 175 folió lapos, 5000—6000 művet felölelő jegyzékből. Mielőtt azonban ezt tennénk, meg kell jegyeznünk, hogy mutatónkban, mely csak halványan jelezheti a gyűjteményt, nem tüntetünk fel jogi-államtudományi munkákat, ez utóbbiakról ugyanis még lesz alkalmunk szólni. Azt is előre leli bocsátanunk, hogy a hatalmas címanyag minden tartalmi rendezés nélkül következik a lajstromban. A Frank-könyvtár problémája, lévén a múlt század harmincasnegyvenes éveinek egyik legjelentősebb pesti magángyűjteményéről szól, önálló tanulmányt igényelne, ennek kidolgozására nem vállalkozhatunk. Az itt következő címeket a lajstromban lapszám szerint haladva emeltük ki:

Lexikonok :

Könyvészet:

Filozófia : Nyelvészet :

Magyar irodalom : Világirodalom :

Vegyes:

Diderot-D’Alembert: Encyclopédie-je 39 kötet Buday Magyarország Lexikona 3 köt.

Karabinszky: Lexikon von Ungarn.

Schrettinger Martin: Handbuch der Bibliothekswissenschaft Bibliographie-Anzeiger 1834—1840 Vogt: Cathalog. librorum variorum.

Bacon, Campanella, Maimonides, Erasmus, Kant, Leibniz, Hegel, Schopenhauer művei, Budai: De ateismo et superstitione.

Murko: Slovenische Sprachlehre, Szír nyelvtan, Remusat: Grammaire chinoise, Gesenius: Hebräische Sprache, Grimm: Deutsche Grammatik. A magyar nyelv rendszere, Gyarmathy: Okoskodni tanító magyar nyelvészet, Kalmár: Prodromus linguae Hungáriáé.

Baróti Szabó Dávid, Vörösmarty, Csokonai, Himfy, Ányos Pál, Berzsenyi, Kazinczy, Virágh Benedek, Gvadányi, Édes Gergely, Révay Miklós stb. műveiből.

Aristophanes, Aesopus, Homeros, Pindaros, Plautus, Ovidius, Seneca, Juvenalis, Dante, Goldoni, Manzoni, Shakespeare, Milton, Scarron, Le Sage, Béranger, Montesquieu, Goethe, Schiller, Klopstock, Lenau, Balzac stb. műveiből.

Lehrbuch der Meterologie, Dictionnaire de l’amour, Geschichte der Physik, Über die mongolischen Völkerschaften, Respublica Moscoviae, Voyage de Chine, Oxenheimer: Die Schmetterlinge von Europa, Sulcer: Geschichte der Insecten stb.

12