Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története (Budapest, 1966)
Nyilvános könyvtárhálózat alapítása (1910-1914)
A fejlődés szempontjából másként alakultak a dolgok az 1913. június 1-től 1914. május 1-ig húzódott kényszerű zárvatartás előtt (1910-től 1913 júniusáig), ismét másképpen a zárvatartás idején, amikor még mindig volt némi könyvforgalom. Mindezt a városháza képtelenül szűk és teljességgel alkalmatlan helyiségeiben kellett ellátni. Az 1914. május 1-én megnyitott Károlyi utcai épületben összehasonlíthatatlanul kedvezőbb helyzet alakult ki, de ennek előnyeit mindössze rövid három hónapon át élvezhette az intézmény, mert az augusztus 1-én kitört világháború itt is új helyzetet teremtett. Az 1910-től a nyilvános szolgálat szempontjából csonka 1913-as évig terjedő időszak forgalmi számai is mutatják, hogy új periódusról volt szó az előző időszakkal szemben. A forgalom ismét ugrásszerűen nőtt, noha, amint ezt a kilencszázas évek vége felé kiadott jelentésekből megtudtuk, a könyvtár „vigyázott” arra, nehogy tovább növelje használói táborát, hiszen már addig, 1909 végéig is teljesítőképessége felső határát érte el e téren, amikor a napi 25—30-as olvasólétszám kiszolgálásával az évi több mint 8000-es forgalmi számig jutott el. A propagandában tanúsított óvatosság azonban nem vezetett célhoz: az olvasók száma a nyomasztó helyviszonyok ellenére is tovább növekedett. 1909- ben 1910- ben 1911- ben 1912- ben íme a forgalom számadatai 8 079 olvasó 10 618 kötetet 13 510 55 18 668 „ 14 647 55 19 107 „ 14 548 55 20 960 „! forgatott meg. Az 1913. június 1-i bezárásig készített adatok szerint a forgalom intenzitása 1913 végéig legalábbis a régi színvonalon maradt, ha ugyan nem növekszik tovább: az év első öt hónapjában ugyanis 5013 olvasó, 8562 kötetet használt. 1909-hez képest tehát az 1910-es évben 65%-os volt az ugrás az olvasók létszámában, a kötetforgalomban pedig már 75%-os, pedig ez utóbbi adatban a kézikönyvtár és a szabad használatra kitett folyóiratok forgalmi számai nem szerepeltek. A forgalom szintje ezután 1910-től már tényleg csak igen csekéllyel emelkedhetett és emelkedett is a következő időkben, hogy miért, arról már bő tájékoztatást kaptunk a helyiségproblémákkal kapcsolatos beszámolókból, melyekből többek között megtudtuk, hogy a fővárosi könyvtár ekkoriban kénytelen volt bevezetni az eddig ismeretlen „újítás”-t, az „állva olvastatás”-t. Az intézmény ezekben az években is változatlanul átlag 358—360 napon át tartott nyitva-, ez is egyedülálló volt a magyar könyvtárak históriájában. A nyitvatartás időpontja nem volt a legkedvezőbb: délelőtt 9—1/2 2-ig. Ez azt jelentette, hogy a munkások és hivatalnokok jelentős része (ha csak nem voltak munkanélküliek) csak vasárnap kereshette fel a könyvtárt. A részletkimutatások szerint éppen a vasárnapok voltak a legnehezebbek, a legerősebb forgalmúak, különösen a téli hónapokban. A lehetetlen helyviszonyok következménye volt, hogy a használók táborán belül a kölcsönzők oldalára billent a túlsúly: már 1910-ben az olvasók 57%-a kölcsönzőkből került ki. A könyvtár vezetősége minden nehézség ellenére programja első pontjai közé vette fel, hogy a nyitvatartás idejét meghosszabbítja. Amikor 1910 elején kilátás nyílt arra, hogy át- és hozzáépítéssel bővítik a könyvtárat, Varga Jenő közgazdász, Szabó Ervin egyik legbensőbb barátja, (a SzovjetunióTudományos Akadémiájának nemrég elhunyt tagja, világhírű közgazdaságtan professzor Moszkvában) mozgalmat indított és több mint száz olvasó aláírásával javaslatot terjesztett a város vezetősége elé a délutáni nyitvatartás érdekében. A fentebb ismertetett okok (a könyvtár elhelyezése körüli huza-vona) miatt persze a Károlyi utcai épületbe való költözésig mégsem kerülhetett sor az egész napos nyitvatartásra. Csupán egyetlen kísérlet történt az 1913-as bezárás előtt a részleges délutáni szolgálat rendszeresítésére 1913 elején: ekkor hetenként egyszer, csütörtökön délután 5-től 7-ig külön szolgálatot szerveztek a városi tisztviselők számára. Ennek hátterében az állt, hogy a főváros hivatalnokainak arányszáma 1910-től még a megelőző évekénél is erősebben visszaesett az olvasótáboron belül. Pedig a könyvtárt nem érhette szemrehányás ebben a tekintetben: ekkor is mindent elkövetett, hogy a városi hivatalnokokat „becsalogassa.” Az „Aktuális kérdések irodalma” című sorozat számait — mint említettük — először a város hivatalos lapjában publikálták, emellett a Városi Szemle minden számában megjelent a könyvtár által beszerzett hazai és külföldi városügyi könyvek és egyéb nyomtatványok jegyzéke. A szolgálatkészségben odáig mentek, hogy az a tárgykörbe tartozó művek listáját még soron kívül is lesokszorosították és minden fővárosi hivatalnak megküldték, hogy azokat a hivatali helyiségekben kifüggesszék. 1 1 A Fővárosi Könyvtár működéséről szóló évi jelentéseket az „Értesítő”-k 1911—1914-es évfolyamai 1. számaiban. 8 A Főv. Szabó Ervin Könyvtár története 113
