Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története (Budapest, 1966)
Előtörténet
így azt mondhatjuk: bár Pest-Buda XIV—XVI. századi városi könyvtárának kialakulásáról és működéséről nincsenek adataink, az eddigi példák — párhuzamok alapján mégis valószínű, hogy a központi szerepet betöltő Buda fővárosnak és a Mátyás alatt szabad királyi várossá, virágzó helységgé fejlődött Pestnek egyaránt lehetett középkori városi könyvtára. Az viszont bizonyosnak látszik, hogy ezek a feltételezett középkori magisztrátusi könyvtárak megsemmisültek Pest-Buda 1541-től 1686 szeptemberéig tartó török megszállása alatt, de ha maradt volna belőlük valami az 1686 szeptemberi ostromig, úgy akkor az is hamuvá és pernyévé lett. Budapest XVIII. századi fejlődésének méreteit jól jellemzik a lakosság növekedésének számadatai : 1712-ben 12 200 1787-ben 47 000 1799-ben 54 000 főből áll Pest-Buda és Óbuda lakossága. A leggyorsabb a fejlődés Pesten, amely lassan kereskedelmi és ipari központtá lett, és gazdasági súlyánál fogva tett szert jelentőségre, szemben a főváros rangjával rendelkező, de elsősorban a benne elhelyezett országos hivatalok folytán tekintélyes Budával. Hivatalos nyelv a német, de a hátországból áramló magyarság a század végén soknemzetiségűvé alakította a rácokkal, románokkal és másnyelvűekkel is benépesülő fővárost. Budapestnek, pontosabban az 1873 előtti Pestnek, Budának és Óbudának a XVII. század végétől már többé-kevésbé összefüggő levéltári anyaga maradt, amelynek alapján elsősorban a városi hatóságok tevékenységéről alkothatunk képet. Pest, Buda és Óbuda XVIII. századi életéről, ezen belül a városok vezetőtestületének, hivatalainak kialakulásáról, differenciálódásáról, a közigazgatási apparátus bővüléséről már többen írtak, ezúttal nagytömegű levéltári anyagra támaszkodva (1. Schmall Lajos tanulmányait és Peissner József: Budapest a XVIII. században c. monográfiáját), de az eddigi feldolgozások a fővárosban volt városi hivatali könyvtár kérdését nem érintették. E tekintetben a legnagyobb segítséget egy újabban készült feldolgozás, Holl Béla „Pest-Buda polgárainak könyvkultúrája” című közleménye nyújtja,1 Holl Béla a XVIII. században készült hagyatéki leltárak és végrendeletek alapján rekonstruálta 27 polgár magánkönyvtárának összetételét, köztük Nicolaus Georgius Kiechel budai városi jegyző („szindikus”) és Joseph Gundeck budai adószedő könyvtáráét. Kiechel az 1694. szeptember 16-án készített inventárium szerint 81 kötetes könyvtárral rendelkezett. E gyűjtemény jelentős része, amint azt az inventáriumban felsorolt könyvcímek is igazolják, a szindikus hivatali munkáját segítette, polgári ügyviteli szakkönyvekből, a hivatalos beszédek és iratok szerkesztéséhez szükséges művekből, főként pedig jogi munkákból állott. A hagyatéki leltár szerint az anyag a szindikus tulajdona volt, nem a városé, s tekintve, hogy egyéb kimutatásokból tudjuk: a szindikus szép jövedelemmel rendelkezett, lehetséges, hogy a számára szükséges szakkönyveket is saját pénzén vásárolta. Az sincs kizárva azonban, hogy azok egy részét a város költségére szerezték be, ha pedig így lett volna, megállapíthatnánk, hogy Buda városának már közvetlenül az 1686-os ostromot követő években voltak hivatali könyvei, melyeket használatra az érdekelt tisztviselőknek engedett át. A város egyes értékeinek, köztük könyveknek, a hivatalnokoknál való elhelyezése a XVIII. századi Pest-Budán annál inkább elképzelhető, mert például a régi (1842-ben lebontott) pesti városháza épületében számos tisztviselő is lakott. Schmall Lajos közölte említett munkájában (Adalékok Budapest székes- főváros történetéhez) a régi városháza állapotát is feltüntető 1785-ös városi ingatlanleltárat. E leltárból tudjuk, hogy a XVIII. század végén a pesti városháza épületében lakott a szindikus (főjegyző), az aljegyző, az adószedő, a kamarási darabont és a börtönőr. A budai városházáról ugyan nincs ilyen részletes leírásunk, de valószínű, hogy az is otthont adott néhány városi alkalmazottnak, akik közül egyesek városi könyveket őriztek otthonukban, majd e könyvek véglegesen az ő tulajdonukba mentek át. Minderről azonban meggyőző bizonyítékok csak akkor lennének kezünkben, ha nemcsak egy hagyatéki leltárban felsorolt címek, hanem maguk a könyvek is rendelkezésünkre állnának és bennük Buda városának tulaj donpecsé- teit is felfedeznénk. Szindikusok könyvtárai nem maradtak ránk, de ha a városi tulajdonpecsétek után nyomozunk, annál értékesebb dokumentumokra lelünk a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár legrégibb állományában, ahol már találunk ilyen régi városi tulajdonpecséttel ellátott könyveket közöttük teljes sorozatot éppen egy XVIII. századi kiadványból. A sorozat címe: „Sammlung aller K. K. Verordnungen und Gesetze vom Jahre 1740—1780. .. zu dem Handbuch aller unter Regierung des Kaisers Joseph des II für K. K. Erbländer ergangenen Verordnungen und Gesetze in einer Chronologischen Ordnung”. A 26 kötetes sorozat 1780—1788 között Bécsben jelent meg Georg Mossier könyvkereskedő gondozásában és belőle a fővárosi könyvtár központjában 24-et találunk a 20205/1—26 raktári helyszám alatt. A meglevő 24-ből 1 L. Tanulmányok Budapest múltjából. XV. köt. (1963). 8
