Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története (Budapest, 1966)
Előtörténet
(a sorozat 1., 2. és 14. kötete kivételével) 21-ben láthatjuk a következő szövegű, Buda címerével díszített kör bélyegző nyomát: „buda sz. kir. fővAros tanácsa“ Itt azután már semmi kétségünk sem lehet, hogy a Budapest 1873-as egyesítése előtti Buda városának tanácsi könyvtárából való könyvekről van szó, amelyek 1873 után kerültek át az egyesített Budapest városi könyvtárába. (Alább látni fogjuk, hogy 1873-ban még csak egyetlen hivatali könyvtára volt Budapestnek, a statisztikai hivatalé. Nem kétséges, hogy ez az intézmény lett az örökös, mert a fenti pecsét alatt mindenütt ott találjuk a „Budapest Főváros Statisztikai Hivatala 1873” szövegű körpecsétet is). Az említett sorozat tartalma szerint jellegzetes tartozéka a középkor óta alakuló városi könyvtáraknak: törvények és rendeletek gyűjteménye, melyekhez gyakran kellett folyamodniuk a tanács és a hivatali szervezet embereinek. A kötetekbe kézzel írott tartalommutatókat is ragasztottak, bizonyára, mert Buda városi vezetői sűrűn fordultak segítségért a gyűjteményhez. A Sammlung 1780—1788 közt jelent meg. Ez a körülmény természetesen nem bizonyítja, hogy a sorozatot éppen akkor vásárolták és látták el a tanács pecsétjével, mégis erősen valószínű, hogy XVIII. századi szerzeményről van szó, hiszen ilyen kiadványokra nyomban szüksége volt egy törvénykezési és peres ügyekben intézkedő hivatalnak. A fenti sorozaton kívül a budai tanács pecsétjével ellátott, tehát a tanács könyvtárából származó több más későbbi kiadású könyv is fellelhető még a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár központi állományában, így például a 17331/1—2 raktári helyszám alatt Frank Ignác jogtudósnak 1845-ben Budán kiadott munkája, „A közigazság törvénye magyar honban” 1. és 2. kötete, valamint a B 943/11 raktári helyszám alatt a Wenzel Gusztáv kiadásában 1856-ban megjelent „Budai regeszták” című gyűjtemény. Feltehető, hogy a fővárosi könyvtár központjának félmilliós állománya még további hasonló eredetű munkákat is tartalmaz. Mindent egybevetve kimondhatjuk: a mai Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár egyik őse a budai tanácsban a XVIII. századtól kialakuló, főként jogi munkákból álló hivatali gyűjtemény volt. A régi budai tanácsi könyvtár létét igazoló, ezúttal már közvetlen adatok birtokában joggal kérdezhetjük: vájjon Budapest másik elődének, Óbudának is volt-e hasonló könyvtára? Az újabbkori Óbuda fejlődése sok vonatkozásban eltér Budáétól és Pestétől : a XIX. század közepéig nem önálló város, hanem a Zichy-uradalom része. Első és utolsó polgármesterét Harrer Pál személyében csak közvetlenül Budapest 1873-as egyesítése előtt nevezték ki. A XVIII. század legvégén már 10 000 főnyi lakosságot számláló Óbuda „mezőváros” elöljárósága mégsem teljesíthette feladatait az igazgatás, városrendezés, egészségügy, bíráskodás stb. területein anélkül, hogy munkájához útmutatást adó segédkönyveket ne használjon. Könyveket itt is vásárolhatott a tanács, de ezek nyomait nem őrzi az ilyen örökséget magábafoglaló Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár. E kérdésben Óbuda utolsó polgármesterének fiához, Harrer Ferenchez fordultunk segítségért és ő tagadóan válaszolt: emlékezete szerint voltak apjának birtokában a város- igazgatáshoz szükséges könyvek, az sincs kizárva, hogy ezek közül néhányat a város szerzett be számára, sőt, talán a hivatali épületben másutt is akadtak ilyenek, de jelentékenyebb óbudai városi könyvtárról nem tud. A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár „őstörténete” szempontjából Pest városának régi könyvtárai a legfontosabbak. 1686 után, mint erre utaltunk, Pest szabad királyi város állt a leghamarább a talpára és két testvérét messzi felülmúló gyorsasággal fejlődött „metropolis”-sá. Említettük, hogy Schmall Lajosnak a XVIII. századi levéltári forrásokra támaszkodó közlései vetettek fényt először a század második felében már önálló városházával, népes hivatalnoksereggel működő tanács felépítésére, tevékenységére, de az általa és mások által feltárt dokumentumokban az apparátus működéséhez elengedhetetlenül szükséges könyvekről, könyvtárról nem esett még eddig szó. A Pestnél lényegesen szerényebb fejlettségű budai tanács könyvtáráról nyert adatok birtokában mégis valószínűsíthetjük, hogy hasonló anyaggal a pesti tanács is rendelkezett, mégpedig már a XVIII. században. A Pest városára vonatkozó igen gazdag levéltári forrásgyűjtemény távolról sincs teljesen feltárva és így okunk van hinni, hogy a jövőben még a XVIII. századi könyvtárra vonatkozóan is felbukkannak utalások. Már most kedvezőbb a helyzet a XIX. század első felével kapcsolatban: a kérdésre irányuló levéltári kutatásaink során ugyanis több megbízható adatot sikerült találnunk az akkor volt tanácsi könyvtárról. Az első nyomravezető: Pest város tanácsa 1831. szeptember 24-i ülésének a Fővárosi Levéltárban őrzött jegyzőkönyve. Ebből tudjuk meg, hogy a jelzett napon a magistrates többek között egy könyvajándék ügyével is foglalkozott. Patachich Józsefnek, a múlt század első felében működött városi hivatalnoknak, egyszersmind kora mértékével mérve jeles várostörténésznek ma is fontos Budapest történeti 9
