Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig (Budapest, 2004)
A városi könyvtár új modelljének kialakítása az előzmények és az 1910-es év eseményei
A városi könyvtár új modelljének kialakítása 93- és elvileg nem zárja ki azt sem, hogy az osztályharc fegyvertára legyen. Ezt a modellt a public library nyugati, liberális változatában találta meg. Az életéből másfél évet felemésztő súlyos betegségből 1907 elején visszatérve Szabó Ervin belevetette magát a nyilvános könyvtárak problematikájába, kereste azt a tartalmiszervezeti megoldást, amely az adott körülmények között megvalósítható, számára elvileg elfogadható, és művelődés-stratégiai terveibe is beépíthető. Az új program első meghirdetésének fórumaként a könyvtár 1907-ben induló orgánuma, A Fővárosi Könyvtár Értesítője, annak első, májusi száma szolgált. Programadó bevezetését Szabó Ervin írta, s egész cikkét a nyilvános könyvtár gondolatának szentelte.27 A tanulmány a György Aladár óta szinte kötelező szakírói fordulattal indít: „Az a hatalmas mozgalom, amely Nyugati Európa és Északi Amerika városait a nyilvános könyvtárak sűrű hálózatával vonja be, a modern városok sajátos terméke..." Majd később: „Ezek a népesedési és gazdasági módosulások teremtették meg azt az eredményeiben is csodálatos mozgalmat, amely mindennél alkalmasabb az emberi szellem alkotásainak közkinccsé tételére..." Szabó Ervin, a szociológus, a potenciális használói csoportokkal és azok igényeivel érzékelteti az általa ideáltípusként megrajzolt könyvtár funkcióját. Az igénybevevők közé tartoznak- az ipari munkások, akik gazdasági és politikai harcukhoz keresnek szellemi muníciót,- a munkásnők, akik nyomorúságos életkörülményeikből derűsebb világba vágynak,- a szegényebb középosztály és- a szellemi munkások óriásilag megnövekedett tömege fokozott igényeikkel. E kategóriák mögött felsejlik az 1900-as évek elejének Budapestje, Szabó Ervin ecsetével vázolva, de másfelől egy jövendő könyvtár funkcióinak megfogalmazása is: gazdag információnyújtás (az értelmiség megnövekedett igényei), szépirodalmi élmény nyújtása (a derűsebb világba vágyók igényei) és - Szabó Ervinnél első kategóriaként kiemelve, hangsúlyosan - a bérharc és osztályharc szolgálata. A könyvtári értesítők, beszámolók elvi cikkei legalább annyira szólnak a könyvtár fenntartóihoz mint a nagyközönséghez: az Értesítő bevezetője az új könyvtártípus létrehozásának útját készítette elő. Négy évvel ezelőtt a főváros vezetősége ellenkező irányú döntést hozott. Szabó Ervin ebben a cikkében gyakorlati politikai érzékkel úgy tünteti föl, hogy ez a döntés „nem konzervatív indokokból történt", csak gyakorlati-gazdasági megfontolásokból, s a főváros távlatilag már akkor tervezte a „városi népkönyvtár", a széles olvasóközönséget kiszolgáló közkönyvtár jövőbeli létrehozását. E beállítás múltbeli hitelessége erősen vitatható,28 de Szabó Ervin ezzel módot nyújtott a főváros tanácsának arra, hogy elvi állásfoglalásának látványos megváltoztatása nélkül, a korábbi, rejtett szándékaira hivatkozva fogadja el a public library kialakításának új tervét,
