Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig (Budapest, 2004)
A városi könyvtár új modelljének kialakítása az előzmények és az 1910-es év eseményei
94 A főváros könyvtárának története 1945-ig A mesterien felépített, célirányosan szerkesztett cikk záróakkordja, ha nem is mondja ki, de egyértelműen érezteti, hogy a jelenlegi Fővárosi Könyvtár lehetne megfelelő központja egy public library típusú hálózati ellátó rendszernek. Ennek alátámasztására Szabó Ervin a könyvtári szolgáltatások már most is jellemző liberalizmusára hivatkozik: nem is volt eddig okunk, hogy liberalizmusunkat megbánjuk." Könyvtári hálózatról Szabó Ervinnek ez a cikke még nem beszél, de néhány hónap múlva már megjelenik ez a gondolat is Gárdonyi Albertnek az Értesítő augusztusi számában publikált tanulmányában.29 A közölt tanulmány konklúziója: „Nem vagyunk barátai a népkönyvtár-egyesületeknek ... abban látjuk a megoldást, hogy a Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsa megfelelő számú népkönyvtárt bocsát a székesfőváros rendelkezésére, a székesfőváros pedig iskoláiban megfelelő olvasótermeket rendez be, s gondoskodik az adminisztrációról. Ily módon minta népolvasótermeket lehetne berendezni."30 A public library modellnek tehát szinte minden alkotóeleme együtt állt már - bár még csak elméleti alapozásban - Szabó Ervin koncepciójában 1907 elején. Nem foglalkozott viszont még tételesen az állomány kérdésével, pedig - mint utóbb kiderült - ez volt az a Rubicon, melyen átlépve a döntő csatát meg kellett vívni. E lépés megtételére egy kívülről érkezett alkalom nyújtott lehetőséget. A Népművelés, a Bárczy István körül csoportosuló közművelődési szakemberek fóruma Az Országos Szabadtanítási Kongresszus Az 1907. október 2-5. között Pécsett megtartott Országos Szabadtanítási Kongresszus a magyar művelődéstörténet fontos állomása, máig számon tartott és vitatott eseménye.31 Az ország értelmiségének kiemelkedő képviselői néztek itt szembe az induszt- riális tömegtársadalom kialakulásából fakadó új kérdésekkel: milyen utat válasszon a polgárosodó nemzet felemelése, modernizációja érdekében? A kongresszus közvetlen témája az iskolán kívüli felnőttoktatás, a „szabadtanítás" tartalma és szervezeti formája volt, s az ország könyvtárügye szempontjából nagyon fontos mozzanat, hogy a tanácskozáson a könyvtárak nagy hangsúllyal szerepeltek, mint az iskolán kívül képzés nélkülözhetetlen intézményei. Ugyanakkor itt ütközött meg a leglátványosabban a kétféle út: a hagyományos nemzeti kultúrától leszakadt proletár tömegek lassú, szerves „beemelése" a tradicionális nemzeti, valláserkölcsi, polgári értékek világába, vagy számukra egy radikális új, a konzervatív értékekkel szemben más, modern (liberális vagy
