Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig (Budapest, 2004)
Az újjászervezéstől a társadalomtudományi könyvtárig a fővárosi könyvtár indulása (1903-1909)
58 A főváros könyvtárának története 1945-ig létesítésével az összes könyvek a Fővárosi Könyvtárban nyertek elhelyezést, úgy hogy most nagyon sok egységes egészet képező munka egy része a statisztikai hivatal könyvtárában, más rész a Fővárosi Könyvtárban van [...] Ezen a hiányon nézetünk szerint nem is lehet másként segíteni, mint a két könyvtár egyesítésével..." A különvélemény végső javaslata: „Határozza el a közgyűlés, hogy 1. A statisztikai hivatal könyvtárát a Fővárosi Könyvtárral egyesíti, s annak igazgatását a statisztikai hivatal igazgatójának vezetésére bízza. 2. A fővárosi könyvtár szervezetére vonatkozó szabályzatot a Könyvtári és Múzeumi Bizottság és a tanács által előterjesztett tervezet szerint megállapítja."4 Továbbá javasolta a különvélemény egy könyvtárőri, egy könyvtártiszti és két szolgai állás szervezését. A közgyűlési vita felszólalóinak többsége kétségbe vonta, hogy a városnak feladata lenne részt venni a polgárok közkönyvtári ellátásában, vitatta tehát azt az alapelvet, melyet a tanácsi javaslat óvatosan, inkább csak megengedőleg kifejtett. Ezeket az állás- foglalásokat jól összegezi az egyik résztvevő, Baracs Marcell felszólalása: ,,[A tanácsi javaslat] azzal áll elő, hogy egyfelől a statisztikai könyvtárnak egy részét hagyjuk meg a statisztikai hivatal részére, másfelől pedig egy olyan általános közkönyvtárat létesítsünk, mely tekintettel lenne az úgynevezett budapestensiákra és a közigazgatási művekre, de egy majdan kialakulandó általános könyvtárnak is képezze magvát. Egy ily általános könyvtárnak a létesítése a fővárosnak sem feladatához nem tartozhat, sem a főváros anyagi viszonyai, még jobbrafordultuk esetén sem engedik meg azt, hogy ilyen luxuskiadásokba bocsátkozzunk. (Elénk helyeslés). De a fővárosnak nem is lehet feladata egy ily könyvtár létesítése, mert a nyugati nagy kulturális emporiumok már eltekintettek attól a nizustól, [gyakorlattól] hogy általános nagy könyvtárakat tartsanak fenn. Nekünk tehát választásunk van a között, hogy belemenjünk egy fantomba, egy általános közkönyvtár megalakításába, mely, ha európai színvonalon akarjuk fenntartani, a budgetet ezentúl százezrekkel fogja terhelni, vagy pedig egy közigazgatási szak- könyvtárt állítunk fel."5 A közgyűlés elutasította a mindkét könyvtár kereteit és funkcióját egyaránt megtartani kívánó tanácsi javaslatot, és a statisztikai hivatal könyvtárára épülő újjászervezendő városi könyvtár mellett döntött. Egyértelműen fogalmazott: „Ezen könyvtár részére kizárólag csak közigazgatási érdekű, avagy olyan könyvek, folyóiratok szerezhetők be, amelyek a fővárosra bármi tekintettel vonatkozással bírnak, vagy amelyekre a székesfőváros Statisztikai Hivatalának, többi hivatalának és intézményeinek van szükségük." Ezzel a közgyűlés pontot tett egy hosszú vita végére, megpecsételte Toldy László koncepciójának és részben gyűjteményének sorsát és hosszú időre levette a napirendről a közművelődési könyvtári feladatok vállalásának kérdését. Ugyanakkor
