Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig (Budapest, 2004)
Az újjászervezéstől a társadalomtudományi könyvtárig a fővárosi könyvtár indulása (1903-1909)
Az újjászervezéstől a társadalomtudományi könyvtárig 59 új távlatokat nyitott és fejlődési lehetőséget biztosított a statisztikai hivatal keretében kialakult társadalomtudományi gyűjtemény kibontakozásához. A könyvtár történetébe itt lépett be először Bárczy István. Bárczy István6 (1866-1943) nem véletlenül foglalt állást a városigazgatási szak- könyvtár mellett. Nagyszabású városfejlesztési tervei, és az ezt megalapozó városi közigazgatási reformtervei a városigazgatási apparátus professzionalizálására épültek. A korszerű szakigazgatáshoz az urbanisztika kérdéseiben korszerűen tájékozott szaktisztviselőkre volt szüksége, ehhez pedig korszerű városigazgatási információs bázisra. Mintaképe e téren a német városkongresszus Berlinben működő állandó jellegű központi irodája volt, amely mellett egy városigazgatási szakkönyvtár a teljességre törekedve gyűjtötte az urbanisztikai irodalmat, s egyben a tisztviselők számára igen aktív tájékoztató központként is működött. Egy ilyen intézmény budapesti megvalósításának lehetséges csíráját jó szemmel ismerte fel Kőrösy ekkor még szerény léptékű könyvtárában, (melynek már a vitába való bekapcsolódása előtt is rendszeres használója, jó ismerője volt.) A stratégiailag a szak- igazgatási információs bázis megszervezését tekintette a legsürgősebb feladatnak, ennek megteremtése mellett nem vállalta a könyvtár közművelődési funkciójának ekkor még tisztázatlannak tűnő szerepét, (melynek nyolc év múlva már elkötelezett híve, következetes és sikeres védője lett.) A városi könyvtár fél évszázada húzódó történetében Bárczy volt az első városi tisztviselő, akinek egyrészt határozott stratégiai terve volt a könyvtár szerepéről, s akinek ügyes taktikai érzéke is volt terve véghezviteléhez. A könyvtár megfor- málói - kialakítói között meghatározó helye volt, s ezt a helyet pontosan rögzítik Szabó Ervin szavai (melyeket később, már Bárczy távozása után fogalmazott meg): „ ...az egész könyvtári személyzet és az összes többi tényezők lelkesedése, hozzáértése, támogatása nem lett volna elég, hogy a kicsiny kezdetektől oly magas mértékre emelje a fővárosnak ezt az intézményét, ha nem támaszkodik dr. Bárczy István polgármester úrnak erős kultúrérzékére és szeretetére."7 Toldy László kudarcának okai Toldy László nagy ambícióval, sok energiával létrehozott alkotása 1903-ban összeomlott. Nem olvasóközönsége fogyatkozott meg, hanem támogatottsága. A kudarc mögött - túl a személyes és esetleges tényezőkön - mélyebb okok is rejlettek. A probléma lényegére a legvilágosabban taláfn Heltai Ferenc mutatott rá, a könyvtári albizottság nem könyvtáros, de a könyvtári ügyekben jól tájékozott tagja, egy felszólalásában: „Itt három különböző eszméről van szó, melyeket egymással összevegyíteni nem lehet: 1. Nagy általános könyvtár, mely az összes tudományágakat ápolja. Ezt a város pénzügyi helyzete nem engedi meg. 2. Népkönyvtár. A népkönyvtárak kerületenként volnának felállítandók, és az alsóbb osztályok művelődését célozzák. Ilyen népkönyvtár a VIII. kerületben már létezik, lehetséges és kívánatos, hogy ilyen népkönyvtárak idővel minden kerületben felállíttassanak.
