Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig (Budapest, 2004)
Az 1890-es évek kezdeményezései budapest fő- és székváros könyvtára (1893-1903)
Az 1890-es évek kezdeményezései 45 szavával: „patriarkális") városigazgatás viszonylag szűk körű, áttekinthető ismeretet s hasonló szakkönyvtárat követelt. Most az új nagyváros irányítása a hagyományos közigazgatási ismereteken túlmenően a közgazdaság, a szociálpolitika, a közművelődés sajátos területein is jártasságot kívánt. A változások a levegőben voltak, határozott megfogalmazásuk azonban még váratott magára. (Ez a szerep Bárczy Istvánra várt.) Mindez a régi típusú „közigazgatási szakkönyvtár" képének felbomlásához vezetett. A közigazgatási könyvtári koncepció elbizonytalanodása a könyvgyűjtemények kezelőinek meglehetősen tág mozgásteret engedett. így vált lehetségessé, hogy a fővárosi levéltár vezetője, Toldy László, 1892-ben elvállalva a városi könyvtár megszervezését, a „közigazgatási szakkönyvtár" zászlaja alatt valami egészen mást: egy általános gyűjtőkörű, közművelődési funkciójú könyvtárt alakíthasson ki.10 Az 1891. szeptemberi állásfoglalás után a következők történtek:- A tervezett közigazgatási szakkönyvtár ügyét először a statisztikai hivatal könyvtárának keretében kívánták megoldani, de Kőrösy József pénz-, helyiség- és személyzethiányra hivatkozva ezt nem vállalta.- 1882 decemberében a fővárosi levéltár vezetőjétől, Toldy Lászlótól kérdezték meg, tudna-e helyet biztosítani levéltárában „egy létesítendő fő- és székvárosi könyvtár" számára?- Toldy igenlő válaszával elfogadta a tudakozásba rejtett felkérést. 1893. január 16-án rövid tervezetet adott be a könyvtár működéséről.- A tanács az 1893. március 16-i döntésével hivatalosan is megbízta Toldy Lászlót a könyvtár vezetésével. Budapest Fő- és Székváros Könyvtára (1893-1903) 1893. március 16-án tehát döntés született a városi könyvtár létrehozásáról, hivatalos pecsétet is engedélyeztek „Budapest fő- és székváros könyvtára -1893" felirattal. Ezt a dátumot tekintették 1946-ig a fővárosi könyvtár alapítási évének. A könyvtár további alakulását ezek után szinte kizárólag Toldy elképzelései befolyásolták. Toldy László (1846-1919), Toldy Ferenc fia, levéltáros, (7 kötetben kiadta A fővárosi alapítványi oklevelek gyűjteményét), művelődéstörténész és népművelő a szó klasszikus értelmében: tankönyvek és magyar történeti témájú ismeretterjesztő művek szerzője, a Magyar Ifjúság Lapjának szerkesztője. Népművelői vénájából következett érdeklődése a közművelődési könyvtári kezdeményezések iránt is. Érdeklődését a családi hagyomány is táplálhatta: emlékezhetett apja polgári könyvtárat alapító kísérletére, de annak kudarcára is, talán azért választotta a megvalósításnak rejtettebb, lassan építkező útját. Toldy László tipikus alakja a magyar századforduló nemzeti értékkonzervatív
