Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig (Budapest, 2004)
A könyvtár a második világháborúban
A könyvtár a második világháborúban 337 A nagy múltú, de annak idején hevenyészve, alápincézetlenül épített Deák Ferenc könyvtár épülete az évek múltával használhatatlanná vált, összedőléssel fenyegetett. 1940. június 11-én az Erzsébet körút 5. alatt, a régi helyéhez közel nyílt meg újra, felújított berendezéssel és állománnyal, felnőtt- és gyermekrészleggel. Az 1. sz. fiókkönyvtár a Királyi Pál utcából a Molnár utcába költözött. A hányatott sorsú, nagy forgalmával szűk helyen szorongó könyvtár 1941. augusztus 1-jén nyílt meg új helyén, a közeli Molnár u. 27.1. emeletén. Helyét a Királyi Pál u. 11. földszintjén a 14-es számmal jelölt ifjúsági könyvtár kapta meg, az emeletről a kedvezőbb földszinti helyiségekbe költözött. Az 1. sz. könyvtár költözése volt az utolsó olyan csere, mely a könyvtár kezdeményezésére történt és jobb körülményeket eredményezett. Ez után a helyzet megfordult: a 6. sz. (Corvin téri) fiókot az épületet elfoglaló katonai hivatalnak kellett átadni, s a könyvtár a Verpeléti úton lényegesen rosszabb körülmények közé került. 1943 őszén felsőbb parancsra kellett sürgősen kiüríteni a Corvin téri helyiségeket, felszámolni a Szabó Ervin-i időket is megelőző, nagy múltú könyvtárat. A könyveket fél évig a központi könyvtárban raktározták. 1944 tavaszán nyílt meg a könyvtár új helyén, a Verpeléti út 9. sz. alatt épülő új ház két egymás melletti üzlethelyiségében. A férőhely kisebb lett, az állományt 13 ezer kötettel csökkenteni kellett, az ifjúsági részleg megszűnt. A működési feltételek közül a személyzet létszámának csökkenése jelentette a legnagyobb problémát. Már a 30-as évek során is, - mikor a takarékossági intézkedések tiltották a közalkalmazotti létszám fejlesztését - a személyzeti létszám vált a fejlődést leginkább gátló tényezővé. A háborús feszültségek, majd Magyarország hadba lépése nyomán a katonai szolgálatra történő behívások megtizedelték az amúgy sem elégséges könyvtárosi létszámot. Az állandó jellegű, frontszolgálatra szóló behívások mellett igen gyakran vettek igénybe egy-egy személyt rövidebb ideig tartó szolgálatra. A könyvtár az érintett alkalmazottak számán kívül a kiesett munkanapokat is regisztrálta: 1940- ben behívtak 31 alkalmazottat 1790 napra, 1941- ben behívtak 26 alkalmazottat 1670 napra, 1942- ben behívtak 29 alkalmazottat 3365 napra A háború igen hamar halálos áldozatot is követelt a behívottak köréből. Simon Imre fűtő egy honvéd gépkocsizó alakulat őrvezetőjeként a szovjet fronton, Pirograffnál hősi halált halt. A létszámcsökkenés miatt a könyvtár a fiókkönyvtárak nyitvatartási idejének korlátozására kényszerült. 1941-ben a fiókok nyáron két csoportra osztva egy-egy hónapig
