Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig (Budapest, 2004)
A második fénykor, árnyékokkal. a gazdasági fellendülés éveitől a háború kitöréséig
A második fénykor árnyékokkal 325 jellegzetes „szépirodalmi olvasók" voltak, ismeretközlő művet viszonylag keveset olvastak. Irodalmi ízlésviláguk a romantikus-anekdótázó múltból a 30-as évek elején átbillent a kortárs írók felé: még olvasták Jókait, de már gyakrabban Herczeget, még kedvelték Mikszáthot, de már gyakrabban olvasták Zilahyt, a Gárdonyi kötetek kölcsönzését egy hajszálnyival csak, de már felülmúlta Móriczé. A pedagógusok egy sajátos szempontból váltak ki a szellemi foglalkozásúak táborából: minden más csoportnál gyakrabban kölcsönöztek idegen nyelvű irodalmat. {Feltételezhető, hogy a nyelvtanárok vették elsősorban igénybe ezt a lehetőséget.) A kölcsönzési adatok arra vallanak, hogy Budapesten határozott igény volt a kortárs idegen nyelvű szépirodalomra, s ezt az igényt más könyvtár nem elégítette ki, viszont az 1. sz. fiókkönyvtár - sajátos értelmiségi-polgári közönségére való tekintettel, a könyvtárba különböző forrásokból beáramló idegen nyelvű könyvanyag segítségével - kezdettől vállalta ezt a feladatot. Eltérő jelleget mutatnak a munkásság (ipari-, szak- és segédmunkások) könyvtárhasználói szokásai. Körükben másoknál nagyobb hangsúlyt kapott az ismeretközlő irodalom, azon belül pedig a reáliákat: a technikai és természettudományos ismeretterjesztő irodalmat minden más olvasói csoportnál aktívabban kölcsönözték. Szépirodalmi igényeik tradicionálisabbak voltak, mint a szellemi foglalkozásúaké, a munkások voltak Jókai legkitartóbb olvasói. (Kétszer annyi Jókait olvastak, mint Herczeget.) Ugyanakkor fogékonyak voltak a társadalombíráló szépirodalom iránt is: Móriczot, Szabó Dezsőt kiemelkedő arányban vitték haza a könyvtárból. Drescher megjegyzi róluk: „A munkásság művelődési hajlama meglepő, s olvasmányaik színvonala is tiszteletreméltó. A könyvek kiválogatásában természetesen némi része a könyvtár tisztviselőinek is van, kik különös gondot tartoznak fordítani a munkásság vezetésére."95 A többiektől karakterisztikusan eltérő képet mutatott a főiskolai/egyetemi hallgatók érdeklődése. Gazdag és változatos az ismeretközlő irodalom iránti érdeklődésük, a szép- irodalmon belül (a pedagógusok mellett) ők olvasták a külföldieket a legnagyobb arányban. Irodalmi ízlésük a többi olvasócsoportnál modernebb: ők a legaktívabb olvasói a nyugatos prózairodalomnak (Karinthy, Kosztolányi, Krúdy) és az új népi íróknak (pl. Tamási). Sajátos, hogy Drescher nem a hallgatók, hanem a háztartásbeli nők irodalmi ízlését értékelte a legmagasabbra. Ők közelebb álltak a 30-as évek hivatalosan elismert értékeihez (pl. Herczeghez), ugyanakkor Krúdy, Kosztolányi modern prózája iránt többnyire érzéketlenek maradtak.
