Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig (Budapest, 2004)
A második fénykor, árnyékokkal. a gazdasági fellendülés éveitől a háború kitöréséig
306 A főváros könyvtárának története 1945-ig A hajdani nagy hagyatékok visszfénye - mondhatnánk: paródiája - a Rákosi Jenő hagyaték másfél évtizedes huzavonája, melynek fele átvétel után a duplumraktárba illetve selejtbe került, 740 kötete gazdagította a Szüry-gyűjteményt. Az átadás már Rákosi Jenő életében szóba került, feltehetőleg ennek érdekében indult az Aktuális kérdések irodalmának új sorozata 1927-ben a „Rákosi Jenő, az író (1866-1927)" című - aktuálisnak igazán nem nevezhető - kétlapos kiadvánnyal. Az író halála után (1929) a rokonság és a „Rákosi Jenő Országos Emlékbizottság" azért lobbyzott, hogy a Wenckheim-palota egyik szobája Rákosi emlékmúzeum legyen. Enyvvárinak sikerült a tervet megakadályoznia, közölte a polgármesterrel, hogy a könyveknek csak 60%-át tudná a könyvtár használni, nagyrészt duplumként, a hagyaték a kért vételárnak felét sem éri. Végül a könyveket a város 1940-ben rendkívüli keretéből vette meg a könyvtárnak. Az állomány feltárása Az állomány feltárása lényegében a Szabó Ervin által meghonosított módon történt. A tizedes osztályozási rendszer táblázatait Witzmann (Veredy) Gyula részben átdolgozta, ezzel egyrészt közelebb került a nemzetközi gyakorlathoz, másrészt a könyvtár anyagának megfelelőbb részletezést kapott. 1929-1941 között 9 kötetben jelentek meg a könyvtár osztályozási táblázatai, ezek évtizedekre megszabták a helyi osztályozási rendet, sőt azon túlmenően beépültek az országos gyakorlatba is. A HELYTÖRTÉNETI állomány alakulása (A Budapest Gyűjtemény) A Budapest Gyűjtemény szempontjából az 1925-től a világháborúig terjedő korszak minden korábbit felülmúló fénykort jelentett.61 Ez a periódus egyben a részleget vezető Kelényi Béla Ottó szakmai munkásságának legaktívabb alkotói szakasza, a Budapest Gyűjtemény „Kelényi-korszaka". Jelentősen bővült a gyűjtemény funkciója. Míg korábban tevékenysége kimerült „a keretébe tartozó műveknek az általános könyvtári szabályok szerinti bedolgozásában", most - Kelényi találó definíciója szerint - a főváros történelmi múltjának kutató intézetévé kívánt fejlődni62, a várostörténeti kutatások bázisává akart válni. Ehhez forrásértékű művekkel kellett gyarapítani a gyűjteményt, melynek gyűjtőköre így rendkívül kiszélesedett. Kelényi maximálisan igényes koncepciója szerint „az ősnyomtatványok és a 16. század első felében megjelenő munkákban már csak Buda említése is elegendő arra, hogy a mű a gyűjteménybe kerüljön."63 Az ambiciózus tervek végrehajtását a bőkezű anyagi ellátás tette lehetővé. Az egyébként ingadozó állománygyarapítási költségvetés mellett a Budapest Gyűjtemény gyara
