Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig (Budapest, 2004)
A második fénykor, árnyékokkal. a gazdasági fellendülés éveitől a háború kitöréséig
300 A főváros könyvtárának története 1945-ig Gyarapodás ezer kötetben 35 000 30 000 25 000 20 000 15 000 10 000 5 000 0 1925 1926 1927 1928 1929 1930 1931 1932 1933 1934 1935 1936 1937 1938 A könyvtár - mint azt a táblázat adatai mutatják - a gazdasági lehetőségek viharos változásaira az elosztás kiegyenlítő rendszerével válaszolt. A központi könyvtár részére - bármilyen szeszélyesen alakult az összességében rendelkezésre álló összeg - biztosították az egyenletes ellátáshoz szükséges, nagyjából azonos szinten mozgó gyarapodást. (Ennek kívánatos nagyságrendjét Enyvvári - a központi könyvtár raktári kapacitásának tervezésekor - évi 8 ezer kötetben jelölti meg.) A keret hirtelen növekedése esetén a többlet oroszlánrészét a hálózat kapta (volt év, mikor a teljes gyarapodásnak csaknem 4-5-e a hálózatra esett, ilyenkor az új megjelenésű, keresett szépirodalmi művekből 30-40 példányt is beszereztek), a szűkebb esztendőkben viszont a hálózat keretét csökkentették radikálisan. Általános tudományos könyvtári koncepció és az állománygyarapítás gyakorlata 1925-ben lépett életbe a gyűjtőkört új elvi alapokra helyező szervező szabályzat, mely szerint a központi könyvtár „minden főtudománynak alapvető munkáit felölelő gyűjteményt tart fenn, különös figyelemmel a városigazgatás irodalmára." Az új szabályzatból kimaradt a társadalomtudomány kiemelése.51 Az új rendelkezés életbelépésének évében, 1925-ben a könyvtár mintha radikálisan és látványosan változtatni akart volna korábbi szerzeményezési politikáján: a beszerzett társadalomtudományi művek aránya a központi könyvtárban a Kremmer-korszakban kialakult 50 %-ról hirtelen 26%-ra esett vissza, a beszerzett humaniórák (irodalomtudomány, művészetek, filozófia, vallás) aránya ugyanakkor a kialakult 20-21 %-ról 30%-ra emelkedett, a történeti műveké pedig 16-ról 26%-ra.
