Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig (Budapest, 2004)
A második fénykor, árnyékokkal. a gazdasági fellendülés éveitől a háború kitöréséig
294 A főváros könyvtárának története 1945-ig igénybe vett fiókjai közé tartozott. Látogatói túlnyomórészt értelmiségi-alkalmazotti körből kerültek ki, itt volt a legmagasabb a pedagógusok és a köztisztviselők aránya, az összes fiók közül ide járt a legtöbb nyugdíjas. Kőbánya (X. kér.) könyvtári ellátása szintén megoldásra várt. Bár a Százados út, ahol a 3. sz. fiókkönyvtár működött, közigazgatásilag szintén a X. kerülethez tartozott, de ez a távoli lakótelepi könyvtár nem jelentett megoldást Kőbánya lakosai számára. A kőbányaiak korábban a X. kér. Nép- és Iskolai Könyvtár Egyesület útján jutottak könyvhöz, de ez az 1888-ban alakult intézmény 1919 óta nem kapott a fővárostól segélyt, meglevő könyvállománya elrongyolódott. 1928-ban már azt kérték, hogy a főváros a könyvtárat mint városi fiókkönyvtárat tartsa fent.40 A Könyvtári Bizottság 1926. november 13-i ülésén jelentette be Liber Endre tanácsnok, hogy a lakásépítési akció keretében épülő egyik bérházban mód nyílik Kőbányán is könyvtár elhelyezésére. A Fővárosi Könyvtár vezetésének ugyan fenntartásai voltak: a Kolozsvári út 39. sz. alatti üzlethelyiség nem egészen 20 m2-e túl kicsiny volt ahhoz, hogy egy fejlődő- képes könyvtárat befogadhasson, és csak 3500-4000 kötet elhelyezésére I adott módot, ennek ellenére az előmunkálatok 1927-ben elkezdődtek. Az j intézmény 1929. május 1-jén nyílt meg. A krisztinavárosi könyvtárhoz hasonlóan itt csak kölcsönzés folyt, nem volt olvasóterem és gyerekrészleg. Az indulás évében a könyvtár állománya 3769 kötetből állt, az olvasók száma 190 volt. (Ez a szám a nyitást követő években 300-400 közé emelkedett.) Bár Kőbánya kifejezetten munkáskerület volt, ahol a keresők 50 %-a ipari munkásként dolgozott, a heterogén összetételű olvasóközönség arányaiban ez alig tükröződött.41 Még mostohábban járt az ugyancsak könyvtárat igénylő Józsefváros (VIII. kér.), „a legnagyobb és legnépesebb kerület". Ügyét eleinte minden fórum támogatta. „A nagykiterjedésű és intelligens lakosságú városrész fölényesen megbírna egy jól kiépített fiókkönyvtárat" - válaszolta az igénylőknek a fővárosi könyvtár. - „Ha csak arra gondolok, hogy hány hivatal és közintézmény van a kerületben, már biztosítva látszik egy fiókkönyvtár forgalma." A szervező munka is megindult: először a Práter u. 44/a sz. alatti sarokházban tárgyaltak egy lakás bérléséről, ennek árát azonban soknak tartották, később a Práter u. 28. sz. bérház földszintje jött szóba. Végül is a szervezők kicsúsztak az időből: a gazdasági válság után leromlott anyagi helyzet meghiúsította a tervek megvalósítását. A késedelemért súlyos árat kellett fizetni: a kerület egy újabb évtizedig, (1938-ig) fiókkönyvtár nélkül maradt. Kölcsönzéshez használt füzet
