Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig (Budapest, 2004)
A második fénykor, árnyékokkal. a gazdasági fellendülés éveitől a háború kitöréséig
A második fénykor árnyékokkal 295 1929-ig több más könyvtárszervezési terv is felmerült. Könyvtárat kívántak létrehozni az I. kér. számára a Fehérvári út 88. sz. alatt, a VII. kerületnek a Róna utcában, a IX. kerületnek a Soroksári úton. Ezeket a terveket a gazdasági válság elsöpörte. A hálózat- fejlesztés új könyvtárak létrehozásával történő útja 1929-ben lezárult, az addig kialakult hálózati struktúra maradt fent - minimális módosulásokkal - a világháború végéig. Terv a peremvárosok ellátására „A főváros környékéről sok tisztviselő és egyéb alkalmazott jár be munkára, akik kereseti adójukat itt fizetik [...] ebből az adóból számukra könyvtár rendeztessék be" - vetette fel a gondolatot Bánóczy László a Könyvtári Bizottság ülésén 1926 áprilisában.42 Javaslata szerint a könyveket a Fővárosi Könyvtár biztosítaná, az épületet és a fenntartást az illető település. Wildner Ödön kiegészítette: az ellátást vándorkönyvtárakkal lehetne megoldani. A tanács képviselői nem zárkóztak el a javaslatok elől, megbízták a Fővárosi Könyvtárt az igények felmérésével. A könyvtár ezek alapján 1926. június 14-én felajánlotta Kispest, Pesterzsébet, Pestszentlőrinc és Csepel polgármestereinek/vezető jegyzőinek, hogy amennyiben igénylik és megfelelő helyiséget valamint személyzetet tudnak biztosítani, könyvanyagot juttat el részükre. A kezdeményezést az érintettek tartózkodóan fogadták. Pesterzsébet válasza nemleges volt: helyiség hiányában nem tudnak jelenleg az üggyel foglalkozni. Kispest úgy vélte, önerőből is képes a könyvtári ellátást megoldani.43 Pestszentlőrinc sem tudott a könyvtár elhelyezésére helyiséget felajánlani, de a javaslattól elvileg nem zárkózott el. Az akció ideális eredménye a peremvárosokban egy-egy igényesen működő, a fővárosi fiókok színvonalán álló helyi nyilvános könyvtár megteremtése lett volna, de ez sehol sem valósult meg. A kezdeményezés mégsem maradt teljesen hatástalan, az elterjedt hír nyomán a peremtelepüléseken több kisebb könyvtár fordult a fővároshoz - részben eredményesen - segítségért. A kispesti Wekerle-telep társasköre és a rákosszentmihályi iskolánkívüli népművelő bizottság 1927-ben 500-500 kötetes vándorkönyvtárat kaptak, Csepelen pedig a Keresztény Polgárok Szövetségének Kultúrháza 600 kötetnyi adományban részesült, kérésük szerint „a lakosság foglalkozás szerinti tagozottságára is tekintettel a munkásságot, iparosokat, földművelőket, tisztviselői kart érdeklő könyvekből."44 A távoli ajándékba adott letéti vándorkönyvtárak azonban mihamar a korabeli népkönyvtárak sorsában osztoztak: előbb-utóbb holt anyaggá váltak.45 Ismét bebizonyosodott, hogy a kicsiny közművelődési könyvtárak, ha nem áll mögöttük rendszeres, szakszerű irányítással egy központi könyvtár, az alkalmi könyvjuttatás ellenére is életképtelenek.
