Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig (Budapest, 2004)
A második fénykor, árnyékokkal. a gazdasági fellendülés éveitől a háború kitöréséig
A második fénykor árnyékokkal 283 rányokról. Magatartása érthető és megérthető: nem akarta elszalasztani az adott helyzetben optimálisnak ígérkező megoldást. Ezt nem is rejtette véka alá: „Hasonló épületnek megfelelő helyen való felépítése ma a lehetetlenséggel volna határos/' - írta véleménye zárszavában - „azt kell mondanom, hogy ilyen alkalom könyvtárunk ideális elhelyezésére emberi számítás szerint nem fog kínálkozni többé."18 Enyvvári állásfoglalása ügydöntőnek bizonyult. Az épület megvásárlása Az épület szokatlan (és többek gyanakvását felkeltő) gyorsasággal került a főváros birtokába: rövid tárgyalás után 1926. december 13-án a felek megkötötték az adásvételi szerződést. A tulajdonos, Wenckheim József 9,500,000 koronáért (az 1927. január 1-től érvénybe lépő pénznemben 760,000 pengőért) eladta a fővárosnak a Reviczky u. 1. sz. alatti épületet és tartozékait. A szerződést az előírásos ügymenettől eltérően a közgyűlés jóváhagyása nélkül kötötte meg a város vezetősége, utólag arra hivatkozva, hogy a téli szünet kivárása a kedvező üzletkötést veszélyeztette volna. Igaz ugyan, hogy a vételhez kikérték a közgyűlési pártok vezetőinek véleményét és az ő egyetértésükkel intézkedtek, másrészt pedig a szerződés egyik cikkelye szerint a közgyűlés hozzá nem járulása esetén az adásvétel érvényét veszti, s ez esetben az eladó a kapott pénzt visszafizeti, de a formailag ellentmondásos eljárás utóbb így is gyanakvást keltett és éles vitákat váltott ki. A palota 1927. január 15-én telekkönyvileg is a főváros tulajdonába került. A pénzügyi bizottság február 28-án tárgyalta meg a vételt. Az ülésen a városi ellenzékhez tartozó Friedrich István nem értett egyet épület megvásárlásával, mivel a palotát könyvtári célra alkalmatlannak ítélte, az átalakítás várható költségeit pedig rendkívül magasnak tartotta, de visszavonult, mikor megtudta, hogy a vétel már megtörtént.19 A közgyűlés március 16-án tárgyalta az ingatlanvásárlást. A városi ellenzék tagjai közül Bedő Mór, Virágh Géza és Kiss Mennyhért hevesen támadták a palota megvételét. Kifogásolták a vétel körülményeit: a közgyűlési jóváhagyás nélkül történt vásárlás véleményük szerint törvénytelen volt. A sürgősség - mondták - egyébként sem volt indokolt, sőt hosszabb tárgyalás során az árat mérsékelni lehetett volna. S a Wenck- heim-palota ráadásul alkalmatlan könyvtári célra, átalakítása pedig nem gazdaságos, ésszerűtlenül sokba kerül. Az ellenvélemények a főváros vezetése körüli hatalmi harcot tükrözték. A felszólalók szándéka a városvezetés támadása volt, s nem a könyvtár helyzetének más, kedvezőbb úton történő javítása. A három felszólaló kétségbe vonta, hogy az adott szociális-gazdasági helyzetben indokolt-e egyáltalán a központi könyvtár fejlesztése. Nem új könyvtárépület megépítését javasolták, sőt úgy ítélték, hogy a Gróf Károlyi utcai épület a céloknak még megfelelő, a könyvtárat inkább „decentralizálni" kellene, a külterületeken kis könyvtárakat létesíteni.
