Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig (Budapest, 2004)
A könyvtár a forradalmak korában (1918-1919)
224 A főváros könyvtárának története 1945-ig létesítése „tulajdonképpen megalkuvás ... ellenkezik a helyes könyvtárpolitika elveivel. A helyes elv az, hogy minden kerületben legyen annyi egységes közművelődési könyvtár, amennyire mindenki igényeinek kielégítésére szükség van. Ma azonban ezt megcsinálni nem lehet... Ezek a kísérletek az átmeneti idők megalkuvásai. Később maguktól meg fognak szűnni."47 Nem volt egyértelmű, hogy kinek a feladata a budapesti munkáskönyvtárak szervezése. A Szabó Ervin Könyvtárban áprilistól egy odahelyezett munkatárs, Bálint Jenő foglalkozott az üggyel, de tevékenysége csak a szervezés adminisztratív feladataira terjedt ki. Az érdemi szervezési ügyeket a könyvtárügyi megbízottak maguknak tartották fent, előadóként Pfeifer Sándort alkalmazták. Első lépésként a könyvtárügyi megbízottak április 22-re értekezletre hívták egybe a nagyüzemek kulturális ügyekkel foglalkozó megbízottait.48 Ismertették á programot: elsősorban a külső városrészeken levő nagyüzemekben szorgalmazták könyvtár létesítését, ott ahol a feltételek (helyiség, korábbi kezdeményezések) ezt lehetővé tették. Ugyanakkor felhívással fordultak nyolcvan további üzemhez, utóbb közülük negyven készséggel fogadta a könyvtár berendezésének tervét.49 A tájékozódás után megkezdett szervező munka eredményeképpen júliusban a könyvtárügyi megbízottak számos gyárban megindult könyvtárszervező munkáról számoltak be. A Ganz-Danubius Kocsigyár (Kőbányai út) a meglevő könyvtár mellé új olvasótermet állít, a Fegyver és Gépgyár út termet építtet, készül a berendezés, a Magyar Ruggyantagyár most rendezi be 40 m2-es könyvraktárát és 140 m2-es olvasószobáját, a Telefongyár a szomszédos cementgyárral, kalapgyárral, asztalosgyárral és a Budapesti Egyesült Városi Villamosvonatokkal együtt közös könyvtárpavilon építését tervezi a villamosvasutak zuglói telkén, a Központi Katonai Ruhatár (Lenke út) könyvtárszobát rendezett be, a Katonai Konzervgyárral és a Magyar Pamutiparral tárgyalások folytak. A felsorolt könyvtárakat a júliusi jelentés (az új zuglói épület kivételével) „a közeli jövőben megnyithatónak" minősítette.50 A szakszervezeti könyvtárakat az intézkedések nem érintették. Ezek jövőjéről Szakosíts Árpád így nyilatkozott: „Valamennyi szakszervezeti könyvtár oldódjék föl egyetlen hatalmas könyvtárszervezetté, amely azután kerületenként állítana föl egy vagy több fiókkönyvtárat [...ja szakszervezetek megtarthatnák könyvtáraiknak szakirodalommal foglalkozó részét."51 Dienes László egységes könyvtári koncepcióján a Vörös Őrség ismétlődő és elháríthatatlan könyvigényei is rést ütöttek. „Megalkuvás, ha a Vörös Őrség számára vagy ha az ifjúmunkásoknak vagy a kaszárnyákban rendezünk be könyvtárakat, mindennek létesítése ellenkezik a helyes könyvtárpolitika elveivel" - mondotta a könyvtárosképző tanfolyami előadásában. Dienes a politikai körülmények nyomására nem csak arra kényszerült, hogy a könyvtárak központi gyűjtőtelepéről válogattasson ki könyveket, hanem a fővárosi könyvtár fiókkönyvtári állomá
