Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig (Budapest, 2004)
A könyvtár a forradalmak korában (1918-1919)
220 A főváros könyvtárának története 1945-ig tárak számára új lehetőséget nyújtott a könyvekhez jutáshoz, hiszen a. tervezett új könyvtárak számára megfelelő könyvanyag - mint Kőhalmi írta - „tömegében a kapitalista kiadók és szortimenterek kezén volt." A Népgazdasági Tanács 6. sz. rendelete után a könyvkiadók illetve a szortimentek, antikváriumok és könyvterjesztő vállalatok zár alá helyezett készleteiből csak a könyvtárügyi politikai megbízottak engedélyével lehetett könyvet kiszolgáltatni. A könyvtárosokból szervezett „repülő bizottságok" sorra járták a könyvkereskedéseket és válogattak a zárt anyagból. Az új fiókkönyvtárak szervezésénél a könyvhiánynál is súlyosabb, leküzdhetetlen akadályt jelentett a helyiséghiány. Gulyás Pál a Kommunista könyvtárpolitika című tanulmányában egy fennmaradt feljegyzés alapján azt állította, hogy április 30-án a Szabó Ervin Könyvtár részére jogerősen kiutaltak több épületet,36 adatai nyomán a Tanács- köztársaság könyvtártörténetének más leírásai is több szálon futó, bár lelassuló könyvtárszervezést vázoltak fel. Ezt a képet azonban módosítja a Fővárosi Levéltár egyik - eddig feltáratlan - dokumentuma,37 melyben Braun Róbert könyvtárvezető június 5-én mintegy feljelentette a Lakásbizottságot a Budapesti Forradalmi Munkás és Katonatanács elnökségénél: „Az 56813/1919.sz. rendelet alapján" - írta - „még április 28-án tettünk lépéseket a Központi Lakásbizottságnál a megfelelő helyiségek rekvirálása dolgában, a lefoglalandó helyiségek pontos megjelölésével. A Lakásbizottság azonban többszöri személyes eljárásra is mindössze a Lipótvárosi Kaszinó nyári helyiségeit utalta ki nekünk, de mint kiderült, ezt a helyiséget is időközben mások foglalták le. A Lakásbizottság nyilván nem tartja olyan fontosnak a könyvtárügyet, mint a Központi Munkás és Katonatanács, mert Dienes László könyvtárügyi politikai megbízott személyes eljárásai ez ügyben eddigelé jórészt eredménytelenek maradtak, ... ilyenképpen a nagyszabású könyvtárakció a régi burzsoáuralom kicsinyes könyvtári erőlködésévé zsugorodik össze ..." Braun a továbbiakban megbeszélés öszehívását kérte a lakásbiztos, a könyvtári megbízott és a könyvtárvezető részvételével. A tárgyalás június folyamán megtörtént, de nem tudjuk, milyen eredménnyel. Mindezek alapján feltehetjük, hogy a különféle dokumentumokban szereplő helyiségek esetében inkább „szóban forgó ügyekről" volt szó, mintsem biztos birtokbavételekről. Ilyen formában került szóba a Lipótvárosi Kaszinó nyári helyisége, a Liszt Ferenc tér 7. sz. ház I. emeleti helyisége, Schmidt Miksa gellérthegyi villája, a Tiszti Kaszinó, az I. kér. Csokonai Kávéház, a VIII. kér. Bodó Kávéház. (A kávéházak és kaszinók nehezen átalakítható helyiségei könnyebben megszerezhetők voltak.) A tervezés kiterjedt a peremvárosokra is: szóba került Újpesten a volt Szabadkőműves Otthon (itt már átalakítási tervek is készültek), a Kispesti Kaszinó, a Kőbányai Kaszinó, Erzsébetfalván (ekkor: Leninváros) a Corso Kávéház és a Városi Kávéház. Nagyobb realitása volt a meglevő könyvtárak átszervezési terveinek: Erzsébet Népakadémia, V. kér. Népház, a Budapesti Könyvtár Egyesület könyvtára.
