Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig (Budapest, 2004)
A könyvtár a forradalmak korában (1918-1919)
A könyvtár a forradalmak korában (1918-1919) 221 Az ideológia behatolása a közművelődési könyvtárügybe A „kommunista könyvtárpolitika" Dienesnél elsősorban intézményszervezési kérdés volt: egy korszerű könyvtári struktúra megvalósítását jelentette az államosítás eszközeivel. Összefoglaló, programadó tanulmányában, a Kommunista könyvtárpolitikában38 a közművelődési könyvtár ideológiai, nevelési feladatáról csak általánosságban szólt: „A kulturális politika célja elsősorban önállóságra nevelni az embert." Szabó Ervin tanítványaként vallotta: „Egy modern könyvtár [...] nagyon súlyos dolgot jelent, ez a kutatás szabadságát jelenti. Azt jelenti, hogy bárki bármit olvashat, tehát bárki bármilyen irányban felvilágosulhat."39 Ideológiai követelményt magukkal a könyvtárosokkal szemben támasztott az új rendszer, legalább is a deklarációk szintjén. A könyvtáros tanfolyam ünnepélyes megnyitásán Fogarasi Béla ezt így összegezte: „Aki önök közül nem ismeri a marxizmus alapjait, aki önök közül nincs átitatva nemcsak egy általános helyeslésétől a szocialista gondolatnak, hanem valóban a szocialista kultúrpolitikának minden vonásától, az nem könyvtárba való, annak ebben a társadalomban, mint szakmunkásnak, nincs komoly helye."40 Fogarasi az új nemzedékhez szólt, Dienes László ezt a követelményt a városi alkalmazottak egészére kiterjesztette: „A tisztviselők elhelyezkedése csak kétféle lehet. Ha akarja a proletárdiktatúrát, akkor testvér, akinek kötelessége dolgozni a szent cél érdekében. Ha nem akarja, akkor álljon félre, ha tud. Mert ha szükség van a munkájára, erőszakkal kényszerítik ki közreműködését."41 A könyvtárak mindennapos tevékenységében az ideológiai követelmény az állomány selejtezésénél jelentkezett, a Szabó Ervin Könyvtár fiókjaiban erre azonban nem volt szükség. (A Tanácsköztársaság bukása után ismételten felmerült a kommün alatti selejtezések, „állományégetések" ügye, de a vitatott esetekről sorra kiderült, hogy elron- gyolódott könyvek rutinszerű, jelentéktelen nagyságrendű kivonásai voltak.)42 A más könyvanyagból származó állomány kiválogatásánál viszont már felmerült a „szocialista szellemű nevelés" szempontja; „A felekezeti propaganda helyett érvényesülnie kell a szocialisztikus szellemű nevelés diktandójának."43 - hangzott el, groteszk módon a vakok könyvtárának átrendezésekor. A könyvtárak szocialista nevelő szerepe, mint ideológiai követelmény magasabb szinten is megjelent. Lukács György július 17-i leiratában a főiskolai diákotthonok számára már „tendenciózus szépirodalmi műveket" sürgetett.44 A példák arra vallanak, hogy ha nem is volt jellemző a Tanácsköztársaság könyvtárpolitikájára az ideológiai-politikai nevelés megkövetelése a közkönyvtáraktól, de korántsem állt tőle olyan következetesen távol, mint a Szabó Ervin-i liberális könyvtári elvektől.
