Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig (Budapest, 2004)
A könyvtár a forradalmak korában (1918-1919)
A könyvtár a forradalmak korában (1918-1919) 219 Nagy-Budapesten kb. 40-et, a vidéki városokban a szükséghez képest, a falukat s tanyákat pedig a városokból kiinduló mozgókönyvtárak fogják ellátni."30 Ugyanakkor Dienes cikke optimista hangja ellenére már fordulatot is sejtet: az új könyvtárak létesítéséről való ideiglenes lemondást, a megszüntetett egyesületi könyvtárak újjászervezésére való összpontosítást: „Budapesten rövid idő alatt öt ilyen közművelődési könyvtárat nyithatunk meg. Ezek előkészítése azért megy gyorsabban, mert megszűnt egyesületek könyvtárai alkotván kiinduló pontjaikat, már némi kész szervezet áll előttünk, mely csak modern irányba való átszervezést igényel."31 Beszűkülő lehetőségek (június - július) Az első két hónap optimista kilátásaival szemben júniusra a fiókhálózat kiépítésének lehetőségei rendkívül beszűkültek. Ezt tükrözi a korábbi bizakodó hang elbizonytalanodása: „A kerületenként tervezett kulturkönyvtárak a proletárság könyvigényeit nem képesek teljesen kielégíteni. Már csak azért sem, mert szükségképpen jó időbe telik, míg a várost egészen behálózhatjuk jó fiókkönyvtárakkal..." - írta júniusban A Tanácsköztársaság Könyvtárügye.32 A bizakodás megingását az okozta, hogy elbizonytalanodott két alapvető feltétel: a könyvhöz és a helyiséghez való hozzájutás. A megszüntetett könyvtár helyében új könyvtárat nyitni csak az átvett állomány alapos felfrissítésével lehetett, ezt követelte a Szabó Ervin nevelte könyvtárosok igényessége, de az aktuális ideológia is. Csakhogy az átvett könyvtárakat nem volt miből felfrissíteni. „A mi leendő közművelődési könyvtáraink számára alkalmas könyvanyag csak igen kis részben volt feltalálható a polgárság egyesületi könyvtáraiban" - írta Kőhalmi Béla. A lakossági könyvgyűjtő akciók, - „Könyvet a proletárnak!", „Könyvet a Szabó Ervin Könyvtárnak!" - sem mennyiségileg, sem minőségileg nem hoztak olyan eredményt, mely lehetővé tette volna új könyvtárak szervezését.33 A megoldást az új könyvek beszerzése jelentette volna, de a könyv eltűnt a piacról. „A nagy papiroshiány miatt könyvtermelésünk oly erős mértékben csökkent, hogy az összes könyvüzemeket rövid idő alatt katasztrofális helyzetbe sodorhatja. Ezt a katasztrófát elősegíti még az, hogy a közönség tekintet nélkül szükségletére, mániákus mohósággal vásárolja fel a könyveket, miután a könyv úgyszólván az egyetlen cikk, mely szabad forgalom tárgya."34 - „A könyvvásárlás mániává fajult" - panaszkodik A Tanácsköztársaság Könyvtárügye cikkírója, és ez „a könyvtárak alakításának minden tervét megakadályozhatná a könyvkészletek felhabzsolásával."35 Az eseményekre visszaemlékező Kőhalmi Béla elsősorban a könyvhiánynak tulajdonította a hálózatfejlesztés tervezett ütemének megtorpanását. A könyvellátás teljes csődjét a Szellemi Termékek Országos Tanácsa az elosztás bürokratikus szabályozásával, a készletek lefoglalásával akarta megakadályozni. Ez a könyv
