Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig (Budapest, 2004)
A könyvtár a forradalmak korában (1918-1919)
218 A főváros könyvtárának története 1945-ig tárügyét teljesen a proletárművelődés szolgálatába akarjuk állítani. Be kell hálózni az egész várost közművelődési könyvtárakkal... Felhívjuk a Szabó Ervin Könyvtárt, hogy a könyvtár nagy újjászervezőjének munkáját továbbépítve haladéktalanul kezdje meg a budapesti fiókhálózat kiépítését, gyári munkáskönyvtárak és mozgó könyvtárak szervezését. Tegyen sürgős előterjesztést azon épületek lefoglalására vonatkozólag, amelyeket a központi lakásbizottság útján lefoglaltam kérnünk kell."24 A rendelet kiadása után három nappal, április 18-án a könyvtár máris átadott egy 23 épületet illetve épületrészt megjelölő jegyzéket.25 A lista kerületenként 1-4 címet tartalmazott.26 Az Országos Könyvtárügyi Hivatal számára kinézett Andrássy út 12.1. emeleti épületrészt (a volt Budapesti Kereskedelmi Testület irodái) azonnal kiutalták, a könyvtári politikai megbízottak május 1-től már ott dolgoztak. A többi javaslat sorsa viszont tovább húzódott és bonyolódott. Újabb és újabb épületek kerültek szóba, de egyre csökkenő mennyiségben. Ebből az időből maradt fenn egy tervezet, mely bepillantást enged a könyvtár ekkori elképzeléseibe.27 Ez a terv 9 fiók felállításával számol, fiókonként 10 ezer kötetes állománnyal, összesen 90 fős létszámfejlesztéssel.28 A szükséges 90 ezer kötetből 30 ezer a szocializált egyesületi könyvtárak anyagából került volna ki, 40 ezer kötetet pedig a könyvkiadóknál és könyvkereskedőknél lefoglalt anyagból vásároltak volna 40%-os kedvezménnyel. Erre a célra 400 ezer koronát igényeltek, könyvkötésre 300 ezret, a teljes póthitel-igény összege 2 millió korona volt. Május első felében - Kőhalmi Béla visszaemlékezését idézve - „a lehetőségek korlátlannak látszottak, mert a kormányzat minden elképzelhető módon támogatta ezt a törekvést, a felkeltett igények pedig követeltek. Az óvatos előrelépni akarás bizalmatlanságot váltott volna ki." A „felkeltett igény" az a színesen megrajzolt könyvtárkép volt, amit a Tanácsköztársaság lapja, a közel félmilliós példányszámú Vörös Újság ígért a felszámolt régi könyvtárak helyett: „Az ilyen könyvtárban legyen szép, tágas, levegős, világos olvasóterem, ahol a proletár megtalálja az összes napilapokat, az összes folyóiratokat, melyek érdeklik, másik terem, ahol kényelmes ülőhelyeken, csendben, a házi bajoktól, gyermekzsivajtól távol nekiülhet egy-egy jó ismeretterjesztő munka vagy szép regény olvasásának. Legyen benne olyan helyiség is, ahol gyorsan, kényelmesen megkapja kölcsön otthoni olvasásra azt a könyvet, amelyet kiválasztott vagy amelyre a figyelmes könyvtáros felhívta érdeklődését. Legyen benne mindez gyermekei számára is, lássa el a könyvtár az egész családot könyvvel ..."29 Dienes az ilyen könyvtárak tömeges és nem túl távoli megteremtéséről még május végén is optimistán nyilatkozott: (a szakkönyvtárak ügyénél) „közelebb van a megvalósuláshoz, mert sürgősebb és a jelen körülmények között kivihető a közművelődési könyvtárrendszer kiépítése. Terveink szerint minden kerületben több 15-20 ezer kötetes, általános - szépirodalmi és ismeretterjesztő - könyvtárt fogunk felállítani.
