Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig (Budapest, 2004)
A könyvtár a forradalmak korában (1918-1919)
A könyvtár a forradalmak korában (1918-1919) 217 társaság közművelődési könyvtárpolitikája - arra a Szabó Ervin által gyakran hangoztatott elvre épült, hogy a széttagolt, kicsi intézmények önmagukban gazdaságtalanok, a rájuk fordított javakkal egy egységes, centralizált szervezetben sokkal nagyobb hatásfok érhető el. Míg azonban Szabó Ervin az egyesítést a kisebb intézmények józan belátására épülő önkéntes csatlakozással, fokozatosan kívánta elérni, a Tanácsköztársaság közművelődési könyvtárpolitikája hatalmi eszközökkel, egyetlen radikális fordulattal. 1919 márciusáig Budapesten a Fővárosi Könyvtár fiókjai mellett az egyesületi- és népkönyvtárak széles tábora látta el az általános olvasói igények kielégítésének funkcióját, nem beszélve a különböző klubok, kaszinók sokaságáról. Avítt és gyengén működő, de mégiscsak működő intézményrendszer volt ez. Az alapvető kérdés most az lett, hogy - radikálisan felszámolva a meglevő kis könyvtári egységeket - sikerül-e elfogadható időn belül kiépíteni helyettük az új, jobban működő intézmények rendszerét? A hálózat kiépítésének három alapvető feltétele volt: a megfelelő személyzet, az állomány és mindenekelőtt az épületek biztosítása. Az Alapelvek mindhárom feltétel biztosítására javasoltak megoldást:- „A szükséges személyzet kiképzésére sürgősen 2-3 hónapos könyvtároskurzus rendezendő."- „A könyvekkel való ellátás végett lefoglalandók az eddig fennálló népkönyvtárak valamint a különféle egyesületek, klubok, kaszinók, körök stb. könyvtárai, felku- tatandók a kiadók, szortimenterek és antikváriusok rejtett készletei, nagyobb gyűjteményekkel rendelkező magánosok felszólítandók ezek átengedésére ..."- „Lefoglalandók minden kerületben e célra legalkalmasabb épületek és berendezések." Az optimista indulás (április - május) Az első heteket a feltétlen optimizmus jellemezte. „Klubokból és főúri palotákból könyvtárak lesznek" - adta hírül április 7-én a Vörös Újság. Dienes vezető pozícióját, az információkhoz való hozzájutást kihasználva a könyvtárosok már a vonatkozó rendeletek megjelenése előtt hozzáláttak a legfontosabb feladathoz: az épületek megszerzésének előkészítéséhez. Dienes népbiztosi engedélyével jutott hozzá például Pikier Blanka, hogy „a szükséges helyiségek kijelölése céljából a VII-VIII. kerületben bármely épületrészt szabadon megtekinthessen." A Szabó Ervin Könyvtár munkatársai - a Vörös Újság idézett tájékoztatása szerint - „már érintkezésbe is léptek a lakásügyi bizottságokkal, hogy a könyvtárak céljaira - melyek olvasó- és előadótermekkel és kölcsön- könyvtárakkal is fel lesznek szerelve - az egyes kerületekben levő tágas klubhelyiségeket és palotákat rekvirálják." A tervek hivatalos szentesítését a fővárosi munkástanács oktatási osztályvezetőjének, Sidó Zoltán népbiztosi megbízottnak április 15-i rendelete adta meg: „Budapest könyv
