Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig (Budapest, 2004)
A könyvtár a forradalmak korában (1918-1919)
214 A főváros könyvtárának története 1945-ig sőbbi angol követség épülete) kiutalására, a Képviselőház könyvtárát pedig az új gazda, a belügyi népbiztos április 5-én teljes felszerelésével átengedte a Szabó Ervin Könyvtárnak, azzal, hogy „április 15-től kezdve a könyvtár és annak személyzete feletti felügyeleti és rendelkezési jog a Szabó Ervin Könyvtár vezetőségét illeti", meghagyva, hogy a Szabó Ervin Könyvtár köteles a könyvtár anyagából a tanácsok országos gyűlése részére gyűjteményt szervezni.16 Voltaképpen ez az intézkedés alapozta meg a többszázezer kötetesre fejlesztett Szabó Ervin Könyvtár koncepciójába vetett hitet, melyet előbb társadalomtudományi könyvtárként, később a tudományos szocializmus nagy központi könyvtáraként emlegettek. A könyvtárügy hivatalos közlönye 1919-ben Szabó Ervin piedesztálra emelése 1919. május elsején Az első konkrét lépés a társadalomtudományi állományok összevonása ügyében kisebb körben: a rendeletileg megszüntetett érdekképviseleti szervek könyvtáraival kapcsolatban történt. A könyvtárügyi megbízottak április 5-én értekezletre hívták össze e könyvtárak vezetőit, s közölték az elképzelést: e könyvtárakat a későbbiekben a társadalomtudományi könyvtárhálózatban egyesítik, melynek központja a Szabó Ervin Könyvtár. Mindaddig azonban, míg a végleges egyesítés nem lesz végrehajtható, e gyűjtemények állománya és felszerelési tárgyai a volt Kereskedelmi és Iparkamara Könyvtárának helyiségeiben egyesítendők, mely könyvtár ettől fogva Magyar Köz- gazdasági Könyvtár és Archívum lesz.17 A felszámolt érdekképviseleti intézmények könyvtárainak összegyűjtése gyakorlatilag azonban sokkal inkább a kallódás veszélyének kitett gyűjtemények megőrzését szolgálta, mintsem egy jövendő nagy szak
