Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig (Budapest, 2004)
A könyvtár a forradalmak korában (1918-1919)
212 A főváros könyvtárának története 1945-ig kijelölte - már március 29-én megjelent. Erre épülhetett a „könyvtári alaptörvény", a Köz- oktatásügyi Népbiztosság 22. K.N.sz. április 28-i rendelete. E rendeletek szerint „a Magyarországi Tanácsköztársaság az ország lakosságának könyvvel és a hozzá vezető segédeszközökkel (bibliográfiák, katalógusok stb.) való ellátását állami feladatnak tekinti. Ezért tehát köztulajdonba és kezelésbe vesz minden tudományos és közművelődési könyvtárat, amennyiben az a hivatali kézikönyvtár kereteit túlhaladja."12 Ez a városi könyvtárak társadalmi (állami) tulajdonba vételét jelentette volna, de a Forradalmi Kormánytanács rendelete kivételt engedett meg: „A köz- oktatásügyi népbiztos egyes városoknak vagy községeknek [..]. az oktatásügy állami jellegének fenntartása mellett engedelmet adhat arra, hogy iskoláikat a közoktatási népbiztosság felügyelete mellett továbbra is fenntarthassák. Ez a jog Budapestnek megadatik."13 A két rendelet meghatározta a fővárosi könyvtár jogi helyzetét is, (mely Dienes kezdeményezésére, a háromtagú budapesti népbiztosi kollégium rendelete alapján március 28-tól a Szabó Ervin Könyvtár nevet viselte.) A Szabó Ervin Könyvtár ügyeit a továbbiakban a Budapesti Munkás és Katonatanács, illetve ezen belül a művelődésügyi osztály intézte (ennek vezetője Sidó Zoltán, korábban fővárosi tanácsjegyző lett), a felső szintű irányítás pedig a március 30-án kinevezett könyvtárügyi politikai megbízott (Dienes László), illetve a helyettes megbízott (Kőhalmi Béla) kezébe került. (Megbízatásuk az Országos Könyvtárügyi Tanács tervezett megalakulásáig szólt, de ez az intézmény a Tanácsköztársaság fennállása alatt nem alakult meg, utóbb már a tervekből is kimaradt.) A könyvtárügy korábbi országos vezető szervei, a Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsa illetve Főfelügyelete megszűntek, helyükbe a könyvtárügyi politikai megbízottak által irányított Országos Könyvtárügyi és Bibliográfiai Intézet lépett. Szervezeti felépítése: Tudományos könyvtárak osztálya, Közművelődési könyvtárak osztálya, Könyvtártechnikai osztály, Bibliográfiai osztály. (Az utóbbi feladata volt a nemzeti bibliográfiai munkálatok végzése, később főosztállyá kívánták volna fejleszteni.) Fontos szerepe volt az Intézethez tartozó Közkönyvtárak Gyűjtő és Elosztó Telepének, s ugyancsak az Intézethez tartozott volna a tervezett Könyvtárosképző Főiskola is.14 Ezekre építve már áprilisban megindulhatott a feszített tempójú munka, kísérlet egy modern könyvtárügy gyors megteremtésére, a háború utáni, katasztrofálisan leromlott anyagi helyzetben, a létrehozáshoz szükséges anyagi bázis hiányában, azt diktatórikus elsajátítással pótolva. Az elkövetkező hónapok története: versenyfutás az idővel, drámai harc a szakkönyvtári és a közművelődési könyvtári hálózat megteremtéséért hónapról-hónapra romló feltételek között.
