Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig (Budapest, 2004)
A könyvtár a forradalmak korában (1918-1919)
A könyvtár a forradalmak korában (1918-1919) 211 módosított, aktualizált kétrészes változat készült: Az országos könyvtárügy rendezésének általános alapelvei.9 Az Alapelvek tartalmi kérdésekben változatlanul a Szabó Ervin-i könyvtári modernizációs koncepció nyomvonalán halad, a megvalósítás módját tekintve azonban már nem csak Szabó Ervin egykori liberális javaslatain lép túl, hanem a februári Könyvtárügyi program ennél radikálisabb megoldásain is. Vezérelve, hogy az új könyvtári rendszert - melyben a közművelődési könyvtári funkció erőteljes hangsúlyt kap - a régi intézményrendszer gyökeres felszámolásával vagy legalább is átszervezésével kell megteremteni, s a tervezett új, nagy központi könyvtárak és könyvtárhálózatok könyvbázisát a megszüntetett kisebb intézmények könyveinek, a könyvkiadás és kereskedelem raktári készleteinek összevonásával kell biztosítani.10 Lefoglalandók a népkönyvtárak, egyesületek, klubok, kaszinók, körök stb. könyvtárai ... felkutatandók a kiadók, szortimenterek és antikváriumok rejtett készletei ... nagyobb gyűjteménnyel rendelkező magánosok felszólítandók ezek átengedésére ... lefoglalandók minden kerületben a célra legalkalmasabb épületek és berendezések ... - írta az Alapelvek. Es ha a dokumentum nem is mondja még ki, a sorok mögött egy óriási Gyűjtő és Elosztó Telep képe sejlik föl, a megteremtendő könyvtári rendszer dokumentumbázisaként. Dienesék koncepcióját így summázhatjuk: amerikai típusú könyvtárügy megvalósítása szovjet eszközökkel. Könyvtárpolitikai frazeológiájukban azonban az angolamerikai példa már nem tükröződött - szemben az arra mindig hivatkozó Szabó Ervinnel, - ellenkezőleg, „burzsoá könyvtárpolitika" néven foglaltak össze minden könyvtári elmaradottságot, az új viszont „szocialista könyvtár" és „kommunista könyvtárpolitika" elnevezést kapott.11 Az Alapelvek - Dienes László és Kőhalmi Béla munkája - belső dokumentumként a Tanácsköztársaság könyvtárügyének mindvégig meghatározó eszmei forrása maradt, a rendeletek és intézkedések sorra az abban foglalt elveket váltották valóra. A Tanácsköztársaság A KÖNYVTÁRÜGY ÚJ JOGI ÉS SZERVEZETI KERETEI 1919. március 21-én kikiáltották a Tanácsköztársaságot. A Fővárosi Könyvtár rendkívül előnyös helyzetbe került: vezetője, Dienes László a Budapest vezetésével megbízott háromtagú népbiztosi kollégium tagja lett, majd rövidesen a könyvtárügy országos hatáskörű politikai megbízottjának is kinevezték. A könyvtár vezetői által kidolgozott Alapelvek - mely a Tanácsköztársaság kikiáltásakor már részletesen kimunkálva készen állt, országos koncepcióvá vált. Ez igen hamar megtörténhetett, mivel a Forradalmi Kormányzótanácsnak a nevelési és oktatási intézmények köztulajdonba vételét kimondó XXIV. sz. rendelete - mely a könyvtárügy mozgásterét és lehetőségeit is
