Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig (Budapest, 2004)
A könyvtár a forradalmak korában (1918-1919)
A könyvtár a forradalmak korában (1918-1919) 209 Jenőnek, a Kultuszminisztériumban létesített reformbizottság vezetőjének, bízva benne, hogy „a reformosztály bizonyára sorát fogja ejteni a könyvtárügy megreformálásának is", az általános politikai helyzet feszültsége elterelte a figyelmet a könyvtárügy kérdéseiről. A polgári kormányban csalódott Dienes radikálisabb körökkel keresett kapcsolatot. Ezek a lépések nem csak az ő életútját, hanem a könyvtár jövőjét is meghatározták. Emlékiratában beszámol a Kun Bélával és a Kommunisták Magyarországi Pártjával (KMP) való kapcsolatának kialakulásáról: „A pártalakító gyűlésen Kun Béla ismertette a bolsevizmust. Azokat hívta össze - mondotta - akik különböző árnyalatokat képviselnek ugyan, de akikre a KMP megalakításánál és további működésében számíthat. Jól tudja, hogy Szabó Ervin környezetében olyanok nőttek fel, akik alkalmasak erre a feladatra."2 Dienes - a Szabó Ervin-i hagyományokkal ellentétben - feladta a könyvtár politikasemleges státuszát, a Fővárosi Könyvtárat közvetlenül is hozzákötötte a politikához. Beengedte a politikát a könyvtárba, szó szerint is: hivatali szobája 1919. február 20. a KMP betiltása után pártértekezletek színhelye lett: „A második Központi Vezetőség megalakítása, Kunék lefogása után, hivatali szobámba történt. Ez megfelelő helyiség volt, mert két kijárattal rendelkezett. Kun Béláék lefogatása után az ő helyükbe léptünk földalatti munkára [...] Hivatali állásomnál fogva, mert jó barátaim voltak a kormány tagjai között, nyugodtan exponálhattam magam."3 A Dienes által rajzolt képet megerősíti Rákos Ferencnek, a „második" vezetőség tagjának visszaemlékezése: „Munkahelyem a fővárosi könyvtárban volt, Dr. Dienes Lászlónak, a könyvtár igazgatójának szobája. íróasztala baloldali felét rendelkezésemre bocsátotta. Rajta kívül helyettesét, Kőhalmi Bélát avattuk be a dologba."4 Szemléletes képet rajzolt a könyvtár február 20. utáni képéről egy korabeli szemtanú, Heller Samu: „A Fővárosi Könyvtárba könnyű volt. dr. Dienes elvtársunkra ráakadni. Az előszobája telve várakozókkal, lelkes galileistákkal, kommunistákkal. Dienes hivatali helyisége volt az az összekötő kapocs, amely a még le nem tartóztatott központi bizottsági tagokat összetartotta. [...] Hozzá küldötte Szamuely Tibor elvtárs a röpiratok kéziratait is, és ő gondoskodott, hogy amennyiben lehet, azok ki is nyomattassanak és terjesztessenek. Mindezeket olyan nyájas közvetlenséggel és feltűnő nyugalommal intézte, mintha csupán ezekből állanának a főkönyvtárosi teendők.''5 AZ ÚJ KÖNYVTÁRPOLITIKAI KONCEPCIÓ KIDOLGOZÁSA A főkönyvtárosi teendők nem csak ebből álltak: Dienes a könyvtárvezetés átvételének első napjától nekilátott az új viszonyoknak megfelelő koncepció, majd a várható új viszonyokra alkalmazott stratégia kidolgozásához. Néhány héttel a Károlyi kormány megalakulása után már program készült a könyvtár szerepéről a várható változások
