Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig (Budapest, 2004)
A könyvtár az első világháború éveiben (1914-1918)
A könyvtár az első világháború éveiben 197 A Fővárosi Könyvtár irodalompolitikája és a Nyugat Szabó Ervin - rajta keresztül a Fővárosi Könyvtár - és a Nyugat írói között kapcsolatok már korábban is épültek. Közvetetten a Világ szerkesztőségéből is ismerhették egymást vagy legalábbis tudtak egymásról, a Világnál munkatársnak számított Ady, Kosztolányi, Ignotus, Csáth Géza, írt a lapba Kaffka, Karinthy, Krúdy, Móricz, Nagy Lajos, Osvát. Másrészt 1913-ban Szabó Ervinnek feltűnően sok írása jelent meg a Nyugatban, ahol később is, bár ritkábban, szerepelt cikkeivel.39 Ott jelent meg Várnai Zseni verseskötetéről írt kritikája, melyet Bresztovszky Ernő a Népszavában mint antimarxista cikket megtámadott. Szabó Ervin válaszcikkeiben (mert a vita kétszeri pengeváltással folytatódott) nem csak irodalomelméleti nézeteit fejtette ki, hanem közvetve Bresztovszky nézeteivel szemben megvédte a Nyugat irányzatát is.40 A Madzsar által 1913-ban szerkesztett Mintajegyzék irodalmi szakértőiként még egyetemi tanárok, Angyal Dávid és Riedl Frigyes szerepeltek (bár Madzsarnak kapcsolatai voltak a Nyugat meghatározó egyéniségeivel is), három évvel később Szabó Ervin már a Nyugat kritikusainak bevonásával kívánt új - könyvtári és irodalomkritikai - periodikumot létrehozni. 1916-ban született meg az Irodalmi Őr „könyvtári és kritikai szemle" terve. Havi folyóirat lett volna 4-5 ív terjedelemben, két tartalmilag elkülönülő résszel: a könyvtári részt, (a Könyvtári Szemle lényegében változatlan folytatását) továbbra is Kőhalmi Béla szerkesztette volna, az irodalmi rész szerkesztésére Szabó Schöpflin Aladárt kérte fel, aki azt el is vállalta. Főszerkesztőként a tervekben Szabó Ervin szerepelt. Programjuk szerint „A Kritikai Szemle, mint új része a folyóiratnak, arra fog szolgálni, hogy teret nyisson irodalmunk legelhanyagoltabb és legszervetlenebb ágának, a könyvkritikának. Figyelemmel akarjuk benne kísérni a magyar irodalom minden jelentősebb termékét, szépirodalomét és tudományos irodalomét egyaránt." A folyóirat megindításának dátumát 1917 januárjára tűzték ki, a lap már nem csak a tervezés, hanem a konkrét előkészítés szakaszában volt. Schöpflin váratlan visszalépése miatt hiúsult meg. Ha programja szerint megvalósul, az egész magyar irodalomra kiterjedő áttekintésével, objektivitásra való törekvésével, az irodalomkritikus Schöpflin, a könyvtáros Szabó Ervin és Kőhalmi Béla együttműködésével az ország könyvtárügyét és irodalmi életét befolyásoló, eredeti és fontos orgánum jött volna létre, (sok tekintetben a jóval későbbi Új Könyvek igényes elődje).41 A KÜLÖNGYŰJTEMÉNYEK KIEMELT SZEREPE „A különgyűjtemények reprezentatív szervei könyvtárunknak, ezekben a központi könyvtár erős irányzatai jutnak kifejezésre" - nyilatkozta Szabó Ervin. Két gyűjteményre különösen igaz, hogy „erős irányzatok" megtestesítői voltak, s a szinten
