Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig (Budapest, 2004)
A nyilvános könyvtár megalapozása és indulása (1911-1914)
A nyilvános könyvtár megalapozása és indulása 169 kiszolgálásra alkalmatlan) a könyvtár 1914-ben áttért a könyvkártyás rendszerre (német közkönyvtárak, elsősorban Walter Hofmann módszerének átvételével.) Az új módszer tette lehetővé a fiókkönyvtárakban tömegesen jelentkező olvasók viszonylag zavartalan kiszolgálását. Az úgynevezett kétkártyás rendszert vezették be, az egyik kártya az „indikátor"-ban jelezte, hogy az adott könyv bent van-e vagy kint olvasónál, a másik kártya azt mutatta, hogy ki és mikor kölcsönözte ki. (Ez a rendszer a Központi Könyvtárban 2000-ig, a számítógépes rendszer bevezetéséig fennállt.) A nyilvános szolgálat adminisztrációjának egyszerűsítésére és egyöntetűségének biztosítására minden munkafolyamathoz (beiratkozás, jótállás, felszólítás stb.) forma- nyomtatványok készültek. A fiókok számára lehetségessé vált a hálózati könyvtárközi kölcsönzés: minden igényelt könyvet három napon belül meghoztak a kérő számára a Központi Könyvtárból. (Balázs Béla ezen felbuzdulva javaslatot tett a könyvtárközi kölcsönzés országos bevezetésére a városi könyvtárak részére, a Fővárosi Könyvtárral, mint ellátóközponttal, költségtérítéses alapon.158) Összegzésül: Szabó Ervin a Fővárosi Könyvtárban a 19. század hagyományos könyvtártechnológiáját örökölte, s ezt a 20. század elejének legmodernebb technológiájával váltotta föl. Az alapozás olyan jól sikerült, hogy az utódok közel száz évig felmentve érezték magukat az alapvető könyvtártechnikai változások bevezetése alól. Személyzeti kérdések Változások a könyvtár vezetői tisztségeiben 1911- 1914 között teljesen átalakult a könyvtár vezetői gárdája. 1912. január 1-től megszűnt Thirring Gusztáv vezetői jogköre, Szabó Ervin igazgatói kinevezést kapott. Valójában már 1910-től informálisan Szabó Ervin vezette az intézményt, az új intézkedés csak a tényleges viszonyokat szentesítette. 1911-ben távozott a könyvtári hierarchia második embere, Gárdonyi Albert, helyét 1912- ben az akkor 36 éves, orvosi állását feladó, az egészség- és szociálpolitika kérdései iránt érdeklődő Madzsar József foglalta el. Ugyancsak távozott a Szabó Ervinnel részben szembekerülő Rácz Gyula is, az ő helyét a belső hierarchiában az akkor 32 éves, tanári állásától megváló, a szociológiát aktívan művelő Braun Róbert töltötte be. így a könyvtár szakmailag meghatározó pozícióiba Szabó Ervin könyvtárpolitikai nézeteit maradéktalanul elfogadó, társadalompolitikai nézeteit fokozatosan magukévá tevő (Madzsar) vagy legalább is tiszteletben tartó (Braun) munkatársak kerültek. A könyvtár homogénebbé vált. Sokáig megoldatlan maradt a történeti jellegű különgyűjtemények, elsősorban a Budapest Gyűjtemény kezelőjének kérdése. „Különös véletlen folytán a gyűjtemény feldől-
