Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig (Budapest, 2004)
A nyilvános könyvtár megalapozása és indulása (1911-1914)
170 A főváros könyvtárának története 1945-ig gozásával megbízott és szakértő alkalmazottak egymás után hagyták el a könyvtárt: Gárdonyi Albert, Niklai Péter, Molnár Imre"i59 1914-ben Kremmer Dezső - aki akkor még fővárosi múzeumi hivatalnokként dolgozott - külön megbízást kapott a Budapest Gyűjtemény kezelésére.160 Kremmert véglegesen egy év múlva, 1915-ben helyezték könyvtárosi státusba. A keretek bővülése és differenciálódása 1911-ben a főváros közigazgatási apparátusának szervezetét újra rendezték. Ez a mozzanat szerencsésen egybe esett a Fővárosi Könyvtár új feladataihoz szükséges új létszámkeretek meghatározásával. A fejlesztésnél messzemenőkig figyelembe vették Szabó Ervin javaslatait.161 Döntés született az 1912. január 1-től fokozatosan betöltendő létszámkeretről. A konkrét fejlesztést a nyilvános városi könyvtári szolgáltatások fokozatos kiépítéséhez kötötték. 1911-1914 között sorról-sorra jelentek meg az új feladatok. A könyvbeszerzési keret ötszörösére növekedett, a kölcsönzések száma pedig - az 1913-14-ben meginduló fiók- könyvtárak hatására - megtízszereződött. A személyzet létszáma eközben két és félszeresére emelkedett: 1914 végére elérte a 35 főt. (Megoszlásuk: 24 hivatalnok, 8 gyakornok, 3 szolga).162 Ha a műszaki személyzetet (könyvkötők stb.) is figyelembe vesszük, a teljes létszám 42 fő volt. A munkaerők megnövekedett nagyságrendje a korábbinál nagyobb differenciálódásra adott lehetőséget. Elkülönültek az egyes könyvtári tevékenységek, szétváltak a központi könyvtári és a hálózati feladatok, különvált a rendelő-, a katalogizáló osztály és a nyilvános szolgálat, gazdát kaptak a különgyűjtemények. Az elkülönülés azonban nem volt merev: a munkabeosztás rugalmasan alkalmazkodott az új feladatokhoz, gyakori volt a változtatás, a munkaerők és munkafeladatok átcsoportosítása. Elkülönültek a nagyobb szaktudást igénylő könyvtárosi feladatok (8-10 fő) és a hivatalnoki (mai fogalmainkkal: „asszisztensi") rutinmunkák. Szabó Ervin munkaerőszervezői erőfeszítései egyrészt az utóbbi kategória mennyiségi növelésére irányultak, másrészt a könyvtárosi gárda szakmai színvonalának biztosítására. Ezt - „ameddig megfelelő könyvtáros iskola Magyarországon nem létesül" - írta 1911-ben Szabó Ervin - a könyvtárosi szakvizsga volt hivatva biztosítani. A vizsga igen magas követelményeket támasztott. Az írásbeli vizsga tárgyai: a/ rövid dolgozat valamely könyvtári kérdésről b/ magyar, német, francia és angol nyelvű munkák katalogizálása c/ gépírás diktandó után. A szóbeli vizsga tárgyai: a/ könyvtártan: a könyvtári szolgálat minden ágának ismerete b/ könyvészet: a legfontosabb magyar, német, francia, angol és amerikai ált. és speciális bibliográrfiák, enciklopédiák, kézikönyvek c/ tudomány- és irodalomtörténetben való jártasság d/ nyelvismeret megállapítása e/ tudomá
