Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig (Budapest, 2004)
A nyilvános könyvtár megalapozása és indulása (1911-1914)
154 A főváros könyvtárának története 1945-ig Viták az állomány ideológiai jellegéről Szabó Ervinnek a közkönyvtárra vonatkozó állományépítési elvei hangsúlyozottan két sarokpontra épültek:- Egyetlen kritérium a tudományos (illetve esztétikai) érték.- Minden jelentékeny világnézeti és politikai irányzat legyen képviselve. Az első, aki kétségbe vonta, hogy ezek az elvek a Fővárosi Könyvtárban meg fognak valósulni, Gulyás Pál volt. Szabó Ervin Emlékirata még csak tervekről szólt, de Gulyás feltételezte, hogy a társadalomtudományi állományt „némelyeknek kedves irányba" fogják fejleszteni. Szabó Ervin e célzást öntudatosan visszautasította: „ ...az ilyen viselkedés szögesen ellenkeznék éppen azzal az állásponttal, amelyet a közkönyvtárak dolgában éppen én a legmerevebben és legélesebben képviselek és hirdetek, hogy ti. azokat nem szabad semmiféle pártpolitikai törekvés egyoldalú szolgálatába állítani [...] Felszólítom Gulyás Pált: mutasson nem Budapesten, hanem az egész országban egyetlen közkönyvtárt, amely a maga területén az összes 'jelentékenyebb véleményeket, irányzatokat, iskolákat, pártokat' részrehajlatlanabbul és több, valamennyi iránt egyformán kiterjedő gonddal juttatná szóhoz, mint a Fővárosi Könyvtár teszi."110 Az első olyan kritika, amely nem csak feltételezésekre, hanem konkrét adatokra is épült, Gulyás cikke után három évvel, 1913-ban a Magyar Kultúrában látott napvilágot.111 A katolikus értelmiség konzervatív folyóirata névtelen tanulmányt közölt a Fővárosi Könyvtár állománygyarapítási politikájáról. A „Vallás és egyház" állománycsoport gyarapítását elemezte a könyvtár Értesítőjének 1911. szeptemberi száma alapján. A füzetben regisztrált negyedéves időszakban a könyvtár 21 ide sorolt művet szerzett be, ebből - a szerző értékelése szerint - határozottan katolikus álláspontot egy mű képviselt (Prohászka), a többi 20 között viszont sok vallásellenes (vagy legalább is katolikusellenes) nézeteket hirdető mű szerepelt.112 Hasonló eredményre jutott a szerző a folyóiratok elemzésénél is. A tanulmány - tendenciózussága, bántóan személyeskedő hangneme ellenére - tényleges problémát vetett fel: valóban objektív, elfogulatlan, csak a tudományos értékre tekintő volt-e a Fővárosi Könyvtár állományépítési gyakorlata, Szabó Ervin ismételten hangoztatott elveinek megfelelően? A kérdésre másként válaszolt a Magyar Kultúra cikkírója és másként a Világ-ban megjelenő válaszcikkében Szabó Ervin. A nézőpontok alapvető eltérése miatt ugyanazt az állományterületet a két vitatkozó fél egészen eltérően ítélte meg.- A „tudományos érték" meglehetősen szubjektív kategória, ennek következtében a Magyar Kultúra cikkének szerzője például tudományosnak ítélt olyan műveket, melyeket a könyvtár propagandisztikusnak, apologetikusnak minősített, és viszont: értéktelen pamfletirodalomnak nevezte a könyvtár által beszerzett művek nagy részét.
