Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig (Budapest, 2004)
Előszó
14 A főváros könyvtárának története 1945-ig E folyamatot éles cezúrák tagolták, melyek szoros összefüggést mutatnak a társadalom történetében beállott fordulatokkal. E kapcsolat közkönyvtárak esetében közvetlenebb volt, mint más nagy könyvtáraknál. A modern közkönyvtár ugyanis nemcsak civilizatórikus, hanem szociálpolitikai eszköz is: a műveltség monopóliumának megtörése révén a kiáltó társadalmi esélykülönbségek csökkentésének egyik lehetséges alternatívája. S minthogy egyáltalán nem volt mindegy, hogy e funkciót milyen világkép jegyében, milyen ideológiai üzenetek közvetítésével tölti be, kiélezett történelmi helyzetekben politikai indulatoktól fűtött viták és érdekütközések középpontjába került. Nem csoda hát, ha a közművelődési könyvtárak sorsa fokozott mértékben függött a hatalmi viszonyok mindenkori változásaitól. A politikai széljárás pedig ugyancsak gyakran fordul Európa e huzatos fertályán. A könyvtárak története azonban nem írható le pusztán azokkal a kultúrpolitikai erővonalakkal, amelyek létük külső kereteit formálták. A könyvtárak életének saját belső, öntörvényű fejlődésrajza is van, és ebben a fejlődéstörténetben a főváros könyvtára számos esetben játszott kezdeményező szerepet. Megújulásainak szakaszai újabb korszakhatárokként jelennek meg. Ilyen korszakváltó időnek láthatjuk a legutóbbi, a harmadik évezred fordulóján átívelő bő egy évtizedet is. Az országban gyökeres politikai, társadalmi és gazdasági fordulat játszódott le, a könyvtárak világában technológiai forradalom söpört végig, a főváros könyvtára pedig története legátfogóbb fejlesztési periódusának a végéhez közeledik. Határkövekhez érvén pedig hasznos visszatekinteni a megtett útra. A könyvtárnyitás centenáriumához közeledve ezért is határozta el a könyvtár vezetése, hogy könyvtártörténeti monográfia megírására ösztönzi az e tárgyban járatos kutatót. A szerzőnek - legalábbis az 1945 előtti események feldolgozásában - nem kellett teljesen járatlan ösvényen elindulnia. A főváros könyvtárának nemcsak a históriája színes és gazdag, hanem önreflexiói: könyvtártörténet-írói kezdeményezései is. A múlt felidézésére akkor támadt először igény, mikor két elődkönyvtárat - a városi statisztikai hivatal illetve a levéltár keretében működőket - 1903-ban egybeolvasztva megszűntették. Ekkor mindkét könyvtárvezető, Kőrösy József és Toldy László is összegezte az elért eredményeket. Az újjászervezést követő periódusban Gárdonyi Albert készült egy nagyobb lélegzetű történeti munka megírására, összegyűjtötte és rendezte a könyvtártörténeti előzmények teljes irattári anyagát. Végül is mindmáig használható forrásgyűjteményt hagyott hátra, de a megírással adós maradt. Ebből a korszakból Szabó Ervintől is fennmaradt néhány rövid, tömör összefoglalás a könyvtár múltjáról; legrészletesebb ezek közül az 1914-ben, a nyilvános működés kezdetének tizedik évfordulójára írt áttekintése. Ezek az egy-másfél oldalas összefoglalások arra is rávilágítanak, hogy mit látott Szabó Ervin említésre méltónak elődei, illetve részben már a saját tevékenységéből. Gulyás Pál, Szabó Ervin korábbi szakmai ellenlábasa, 1921-ben adta ki Kommunista
