Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig (Budapest, 2004)
A nyilvános könyvtár megalapozása és indulása (1911-1914)
A nyilvános könyvtár megalapozása és indulása 131 elfoglalta a kapus lakása, a ruhatár, a könyvkötészet és ide került egy kisebb előadóterem is. Az emelet három szárnyából a középsőt (az utcafrontra s vele a Károlyi-kertre nézőt) kapta meg a nyilvános szolgálat, az erre merőleges egyik szárnyat a raktár, a másik szárny pedig a különgyűjteményeké lett. Az olvasószolgálat helyiségei:- katalógus- és kölcsönzőszoba,- kézikönyvtár és olvasóterem 8 db 6-6 férőhelyes hosszúkás asztallal, 48 személynek,- folyóiratolvasó egy nagy ovális asztal körül 10 férőhellyel. A raktár az emelet, a földszint és a pince egy-egy szárnyát foglalta el. A különgyűjtemények termei: 1. Budapest Gyűjtemény 2. Központi (fiókkönyvtári) állomány 3. Röpirat gyűjtemény (Ballagi hagyaték) 4. Nyomtatvány raktár A munkaszobákat illetően külön-külön szobát kapott a katalogizálás, az osztályozás és a könyvrendelés, valamint a főkönyvtáros és a könyvtárosok. A földszintre fiókkönyvtárt terveztek, külön felnőtt- és gyermekrészleggel, ez lett volna az 1. $z. minta fiókkönyvtár. A május 1-i megnyitásra ez a rész nem készült el. Augusztus elején - a háború kirobbanása idején - a hírekre éhes közönség kielégítésére felmerült az a terv is, hogy a földszinten inkább hírlapolvasót rendeznek be. Augusztus 17-én mégis fiókkönyvtár nyílt meg, egyelőre korántsem minta színvonalon: az első hónapokban csak helyben olvasást tudott biztosítani, kézikönyveinek gyűjteménye is szegényes volt. „Az eddigiekhez képest óriási haladás ugyan, de korántsem alkalmas arra, hogy a könyvtár fejlődését hosszabb időre biztosítsa." - Ma sem tudjuk találóbban jellemezni az új helyzetet Szabó Ervin idézett szavainál. Az olvasói ülőhelyek száma húszról hatvanra emelkedett, a könyvek és folyóiratok elhelyezése néhány évre megoldódott, a könyvtárosok elfogadható munkahelyekhez jutottak. Hosszabb távon azonban (a könyvtárnak 17 évig ez maradt az otthona) súlyos következményekkel járt: deformálta Szabó Ervin eredeti elképzeléseit. Szabó Ervin előző, 1910-es építési programja, „az ember, mint társadalmi lény" eszméjére épülve - mint láttuk - egyszerre, koherens módon lett volna tömegkönyvtár és tudományos könyvtár, négy szinten megvalósuló, differenciált, de átjárható rendszert alkotva. Ezzel szemben a Gróf Károlyi utca szűkös viszonyai között le kellett mondani - jelképesen is szólva - a földszintet és a legfelső emeletet összekötő szintekről, megmaradt a tudományos szakkönyvtár odafönt, és egy - populáris igényekkel ostromolt - fiókkönyvtár odalent. A körülmények korlátozó ereje éppen azt tette 1914- ben lehetetlenné, ami a public library eszme meghatározó eleme: a széles igénykört kiszolgáló, nagy központi könyvtár létrejöttét, és éppen abba az utcába kényszerítette bele a könyvtárat, amitől Szabó Ervin mindenáron szabadulni akart: kettévált az „emeleti" tudományos könyvtár és a „földszinti" fiókkönyvtár. S amit Szabó Ervin ekkor ideiglenes kényszermegoldásnak gondolt, a későbbiek során modellé változott.
