Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig (Budapest, 2004)
A nyilvános könyvtár megalapozása és indulása (1911-1914)
116 A főváros könyvtárának története 1945-ig A millenniumi alap ügye már másfél évtizede függőben volt. 1896 májusán a főváros millenniumi ünnepi közgyűlése egymillió forintot szavazott meg „nemzeti kulturális és közjótékonysági célok megvalósítására". Elsősorban „a népkönyvtárakkal kapcsolatos és nemzeti irányba fejlesztendő munkásotthonok" felállítására gondoltak. 1900-ban úgy határoztak, hogy az összeg szétforgácsolása helyett nagyobb, az alkalomhoz méltó intézményt fognak létrehozni. A következő években számos elképzelés született: népház, munkásjóléti központ, munkanélküliségi biztosító intézet stb. Városi könyvtár céljára való felhasználássá Toldy László javasolta először.6 A Szociáldemokrata Párt -sa Népszava hasábjain 1902-ben Szabó Ervin is - mereven elzárkózott a Népház városi keretek között történő megvalósításától. A „Nem kell Népotthon, a főváros adja ide a pénzt" jellegű magatartás miatt az ügy ismét el lett napolva. 1910-ben a millenniumi alap kamatai - ekkor már csak ennek felhasználást tervezték - 1,200,000 koronát tettek ki. Szabó Ervin a Wlassics-emlékiratra írt véleményében (április 2-án) körvonalazta egy nagy nyilvános könyvtár képét, a millenniumi alap e célra való felhasználásának gondolatát pedig - aligha véletlenül - a könyvtári bizottság aktív tagja, Lengyel Endre vetette fel egy interpellációjában április 13-án. Az alaposan megtervezett, soklépcsős előkészítő munka eredményeként a közgyűlés 1910. július 5-én lényegében elfogadta az új könyvtár felépítésének tervét, és megbízta Wildner Ödön tanácsnokot, hogy készítsen javaslatot a millenniumi alap felhasználására a könyvtárpalota céljára. Szabó Ervin szakmai terve A meghirdetendő építési pályázat számára Szabó Ervin 1910 végére elkészítette az új könyvtár szakmai tervét, melyet - név nélkül - A községi könyvtár részletes pályázati programja címmel publikáltak.7 Ezt a célratörően gyakorlatias munkát a könyvtárépítés elvi szempontjainak elemzésével egészítette ki annak az előadásnak a szövege, melyet Szabó a meghívott építészek számára 1911. január 28-án tartott az Újvárosházán.8 A két mű együtt pontosan tükrözi a modern városi könyvtárnak azt az ideálképét, mely 1910-11-ben Szabó Ervinben élt. A terv egy 5-6 ezer négyzetméter hasznos alapterületű épületkomplexummal számol (négy szinten egyenként 1200-1500 m2 hasznosítható területtel), amelyből 1470-1840 m2-t a Népház helyiségei vesznek igénybe. Tehát a tér bő kétharmada könyvtári célokat szolgál. Szabó felszámolta a raktár és a nyilvános szolgálati tér merev szembenállását és a raktár hagyományosan meghatározó szerepét. Szemben a régi könyvtár példájaként felhozott bécsi egyetemi könyvtárral (ahol tíz emeletből kilenc raktár) „a fővárosi könyvtár programjában a raktár számára előírt terület alig több az egész alapterület egy tizedénél!" De ez a tervezett raktár is elégséges 250 ezer kötet befogadására, és szükség esetén tovább bővíthető 500 ezer kötet tárolására. Újdonság, hogy „a könyvek minden
