Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig (Budapest, 2004)
A nyilvános könyvtár megalapozása és indulása (1911-1914)
A nyilvános könyvtár megalapozása és indulása 117 hová behatolnak, a kisebb-nagyobb olvasó- és dolgozótermekben mindenütt kisebb- nagyobb kézikönyvtárak vannak, maga az állomány speciális gyűjteményekre tagolódik, melyek alig töltenek meg egy-egy nagyobb szobát s így dolgozóhelyiségül is alkalmasak. így a központi raktárban nem marad más, mint a kevésbé sűrűn keresett könyvek." A kölcsönzői tér a négy szintre tervezett épület (mélyföldszint, magasföldszint, 1-2. emelet) magasföldszintjén helyezkedik el, nagy forgalomra számítva (egyidejűleg 60-80 látogató befogadására alkalmasan), 15-20 ezer kötet szabadpolcos hozzáférésével.9 Az olvasótermek differenciált rendszert alkotva minden szinten megtalálhatóak. Jellegük szintről-szintre változik, elindulva a legnagyobb igénybevételt feltételező, általánosabb, populárisabb jellegűektől felfelé haladva egyre specifikusabb jellegűekig jutunk el. Az olvasótermek rendszerében ragadható meg leginkább Szabó Ervin könyvtári koncepciója. A közvetlenül elérhető mélyföldszinten van a legnagyobb forgalmúnak tervezett újságolvasó (300-400 m2), mintegy talpazata a könyvtárnak. Szabó reményei szerint ezt a munkásságnak az a rétege látogatta volna, mely „gazdasági és politikai érvényesüléséért folytatott harcának gerjesztő elemeit és értelmi igazolását" keresi a lapokban. Ugyancsak a legkönnyebben elérhető mélyföldszintre került a másik nagy forgalmúnak szánt részleg, a gyerekkönyvtár is. Ennek a kölcsönzőből, olvasóteremből és meseszobából álló részlegnek kellett volna igazolnia az iskolai könyvtárakkal szembehelyezkedő Szabó elképzeléseit a pesti gyerekek ideális ellátásáról. A legszélesebb igényt kielégítő nagy általános olvasóterem (300-350 m2) a magasföldszintre került, fölötte, az első emeleten van a nagyobb elmélyülést igénylő folyóiratterem (szaklapokkal), s ugyancsak ide került (a könyvtáros Szabó Ervin realitásérzékét mutatva) az egyetemi hallgatók olvasóterme, („nehogy a vizsgára készülő hallgatók elözönöljék a kézikönyvtárt és a tudományos dolgozók használatára szánt egyéb helyiségeket..."). A legfelsőbb szint, a második emelet kifejezetten a kutatóké. Itt van a könyvtár szíve, a 10-15 ezer kötetet befogadó kézikönyvtár, (180-200 m2), mely egyúttal nyilvános olvasóterem is. (A könyvtáros-tudós-politikus Szabó Ervin érthetően ezt a társadalom- tudományi kutatóműhelynek tervezett teret nevezte a könyvtár „leglényegesebb, legkiválóbb helyiségéinek.) Ugyancsak a legfelsőbb szinten kaptak helyet a különgyűjtemények. Ezek raktárt, munkaszobát és kutatószobát alkotnak egy helyiségben. Minthogy speciális igényeket elégítenek ki, olvasói lehetőségeik - a valós szükséglettel számolva - nincsenek nagyra méretezve, egy-egy gyűjteményben csak 2-4 kutatóasztal van. Külön elhelyezést kapott a Budapestiensia, a Hivatalos nyomtatványok (országgyűlési, kormány és egyéb hivatalos kiadványok), a Művészeti és ritka könyvek (páncélszekrénnyel), a Röpiratok (A Ballagi- gyűjtemény számára, melynek megvásárlása folyamatban volt, gondolva a fejlesztésre is) és a Térképek. Kiválik a sorból a fentiektől eltérő jellegével a váltakozó sorsú (ekkor épp a Fővárosi
