Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig (Budapest, 2004)
A városi könyvtár új modelljének kialakítása az előzmények és az 1910-es év eseményei
A városi könyvtár új modelljének kialakítása 113 Szabó Ervin az új könyvtár létrejöttének érdekében mindent megtett azért, hogy az utóbbi többletkiadást a város vezetősége számára elfogadható színben tüntesse fel. (Gulyás a legkényesebb ponton támadta meg, mikor sorra bizonyítani igyekezett, hogy Szabó számításai tévesek, a könyvtár még többe fog kerülni.) A népkönyvtárak és az iskolai könyvtárak dotációjának tervezett átvételével és beépítésével (évi 20 + 30 ezer korona) a fővárosi költségvetésre váró többlet összege csökkent ugyan, de még mindig 100 ezer korona fölött maradt. Ezen a ponton felmerült a kardinális kérdés: ki finanszírozza a könyvtárat? Gulyás azt javasolta, hogy a kiadásokat teljes egészében a fővárosi költségvetés fedezze, még olyan áron is, ha ez a szolgáltatások némi csökkentésével jár. (A nagy tudományos könyvtárak használata Budapesten ingyenes volt, a kölcsönzési díj bevezetésének ellenzői azzal érveltek, hogy így a díj éppen a szegényebb, a tudományos könyvtárakba el nem jutó rétegeket fogja sújtani.) Szabó viszont azon az állásponton volt, hogy a használók is járuljanak hozzá az új könyvtár fenntartásához. A használói hozzájárulás (vagy akár a költségek egészének a használóra hárítása) sem Budapesten, sem Európa más városaiban nem volt idegen. E téren a lehetséges megoldások közül a könyvtári szakirodalom elvileg az Angliában oly jól bevált könyvtári adó bevezetését tartotta ideálisnak, (ebben Gulyás Pál és Szabó Ervin is teljesen egyetértettek). De a magyar viszonyok kényszere erősebb volt az elveknél. Szabó ez ügyben teljes joggal idézte a bécsi könyvtárost, Reyert: „Teremtsetek előbb angol állapotokat, válasszatok olyan községtanácsosokat, akik a népkönyvtáraknak elegendő anyagi eszközöket szavaznak meg, és én szívesen állok a ti pártotokra. De az adott viszonyok közt az ingyenes könyvtár utópia."90 Szabó 4 fillér díjat javasolt kölcsönzött kötetenként. Ez a korabeli gyakorlathoz képest szerény összeg volt, jóval alacsonyabb nem csak a kölcsönkönyvtárakban szedettnél, hanem számos egyesületi könyvtárénál, sőt az iskolai könyvtárakban (a felnőttek részére) bevezetett kölcsönzési díjnál is. Minthogy Szabó évi egymillió kötetes forgalommal számolt, ez a bevétel 40 ezer koronával csökkentette volna a költségvetési kiadásokat, tehát az évi teljes ráfordítás 16%-ának visszatérítését ajánlotta fel saját könyvtári bevételből. Szabó Ervin és Gulyás Pál A fővárosi közművelődési könyvtárügy modernizációjának másfél évtizedig két programja élt egymás mellett és harcolt egymással, s amelyek mögött a magyar könyvtárügy két nagy formátumú egyénisége: Szabó Ervin és Gulyás Pál állt.91 Gulyás Pál (1881-1963) egyetemi tanulmányai után a Magyar Könyvszemle munkatársa, a Nemzeti Könyvtár könyvtárosa, a Múzeumok és Könyvtárak Országos
