Katsányi Sándor - Tóth Gyula: A főváros könyvtárának története 1945-1998 (Budapest, 2008)
A helyét kereső könyvtár. Válaszutak, pályamódosítások 1957-1959
140 A főváros könyvtárának története 1945-1998 Az olvasók száma 1955 125 000 1956 127 000 1957 120 000 1958 127 000 1959 140 000 A kölcsönzött és a helyben olvasott kötetek száma 3 521 000 3 393 000 3 150 000 3 881 000 4 660 000 A Központi Könyvtár 1956. december 3-ig zárva volt, december 3-tól 31-ig csak kölcsönzést tartott 10 órától fél kettőig. Az olvasótermek 1957. február 4-től működtek, eleinte 19 óráig. Az eredeti nyitva tartás csak 1957. november 16-tól állt helyre. A kölcsönzésre beiratkozott olvasók száma a Központi Könyvtárban 8-9 ezer között ingadozott. Az olvasótábor összetételükben fontos módosulás történt: visszatértek az értelmiségiek, arányuk két év alatt, 1955 és 1957 között 26 %-ról 36 %-ra emelkedett, az egyetemi hallgatókkal együtt pedig az olvasótábor 52 %-át alkották. A könyvtár ismét az értelmiségiek intézménye lett. Elmaradt az a réteg, amely a Központi Könyvtárat elsősorban a szépirodalmi művekért kereste fel. (1956-57-ig a Központban számos olyan szépirodalmi alkotáshoz hozzá lehetett jutni, amelyek a hálózatból akkor hiányzott. Ezt a hiányt most a hálózat lassan pótolni kezdte.) Továbbá elmaradt a középiskolai tanulók fele, csökkent a háztartásbeliek aránya. Az értelmiségi igények felerősödését jelzi az idegen nyelvű könyvek olvasásának lassú fokozódása is. Elsősorban a nyugati nyelvek felé fordult az érdeklődés, a német nyelvűek olvasottsága 15-16 %, az angoloké 6-7 % körül mozgott az évtized végén. Az orosz nyelvű művek olvasottsága ezrelékekben kifejezhető alacsony szinten stagnált, sőt süllyedt. (8 ezrelékről az évtized végére 5 ezrelékre.) A hálózatban is megváltoztak a belső arányok: a felnőtt olvasók száma növekedett, a gyerekeké viszont mélyen visszaesett: 1955 és 1957 között a 14 éven aluli olvasók száma 10 ezerrel csökkent. A tömeges könyvtárelhagyást a hálózat irányítói többféle okra vezették vissza,70 a tény mindenesetre megkerülhetetlenné tette a gyerekek könyvtári ellátásának alapvető megújítását. A hálózat felnőtt olvasói egyre nagyobb arányban választották a szépirodalmat. (Ezt most az állomány is jobban lehetővé tette.) 1957-ben a kölcsönzött műveknek 84 %-át már a szépirodalom jelentette. A szépirodalmon belül a választásoknak a követkető sorrendje alakult ki: Régi magyar irodalom: 27 % A világirodalom klasszikusai: 26 % Egyéb (főként „nyugati haladó" és „népi demokratikus" országok): 22 % Kortárs magyar írók: 20 % Szovjet írók:71 5 % 70 1956-57-ben megrövidült az iskolaév; az iskolai könyvtárak aktívabbá váltak; a kerületi könyvtárak gyerekirodalmi állománya elkedvetlenítően szegényes volt. 71 A szovjet regények olvasottsága - mint azt a könyvtár 1957. évi jelentése megállapította - évek óta csökkent, egyéb okok mellett „a kampányszerű olvasómozgalmak ellenhatásaként".
