Katsányi Sándor - Tóth Gyula: A főváros könyvtárának története 1945-1998 (Budapest, 2008)
A reformoktól a forradalomig 1953-1956
A REFORMOKTÓL A FORRADALOMIG 1953-1956 1953 Sztálin halála, a Magyar Dolgozók Pártjának júniusi határozatai, és különösen a kormányfői tisztséget átvevő Nagy Imre július 4-i programbeszéde nyomán országszerte feltámadt a kritikai hang, reformmozgalmak csírái kezdtek kibontakozni. Igen hamar megindult azonban a visszarendeződésért folytatott harc is. Ennek eredményeként 1955 áprilisában Rákosi Mátyás és csoportja Nagy Imrét minden pozíciójától megfosztotta, sőt a pártból is kizárta, a reformmozgalmakat azonban - melyek a politika mellett a társadalmi élet más területeire, így a kultúrára is kiterjedtek - már nem lehetett visszaparancsolni. A diktatúra visszaállítására tett radikális lépésekre a társadalom radikálisan válaszolt: 1956. október 23-án forradalom tört ki. Fontos változások történtek az országos könyvtárpolitikában is. A közművelődési könyvtárak szerepének módosulását az 1953-as új kormányprogram szellemében Sallai István fogalmazta meg,1 új távlatot nyitva e könyvtárak előtt, és - ami a Központi Könyvtár szerepkeresése szempontjából volt különösen fontos - módosult a népkönyvtárak és a nagy tudományos könyvtárak viszonyának megítélése is. A könyvtárpolitika a nagy könyvtáraktól most már nem azt várta elsősorban, hogy támogassák a kis tömegkönyvtárakat és vállaljanak részt azok feladataiból is, a tudományos könyvtárakat immár mint a tudományos élet szolgáltatóit vették számba, - amit Dienes László néhány éve még pusztába kiáltott szóként javasolt. Most az Országos Könyvtárügyi Tanács ülésén egyetértéssel idézték Dienes egykor visszhangtalan írását a tudományos könyvtárak szerepéről.2 A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban a reformok és a visszarendeződés hívei egyaránt jelen voltak. Mind a Központi Könyvtárban, mind a fiókkönyvtárakban kialakult az egyre radikálisabb reformokat követelők köre, és a stabil vezetés nélkül maradt könyvtárban a „revíziót" megakadályozni törekvő néhány vezető egyre kevésbé tudta a folyamatokat megállítani. A politikai-társadalmi reformok követelésével párhuzamosan itt is megjelent a szabadabb szellemű könyvtárpolitika igénye; 1953-56 között az előző évekhez képest szakmai területen több fontos módosulás történt.3 1 Sallai István: Könyvtáraink és az új kormányprogram. In: Könyvtáros, 1953. 10. sz. 9-11. p. 2 Az Országos Könyvtárügyi Tanács 1954. okt. 2-i ülésének jegyzőkönyve. Országos Széchényi Könyvtár, Főigazgatói irattár. 3 A könyvtárpolitikai események összefoglalása: Katsányi Sándor: Egy fejezet a Szabó Ervin Könyvtár történetéből. In: Könyv, Könyvtár, Könyvtáros, 2006.10. sz. 20-28. p. - A magyar könyvtárügy és 1956 viszonyáról: Papp István: 1956 és a könyvtárosok. Uo. 3-13. p.
