Katsányi Sándor - Tóth Gyula: A főváros könyvtárának története 1945-1998 (Budapest, 2008)
A reformoktól a forradalomig 1953-1956
104 A főváros könyvtárának története 1945-1998 A STABIL VEZETÉS HIÁNYA EGY BIZONYTALAN IDŐSZAKBAN „Könyvtárunk vezetése három válságot élt meg" - írta 1957 nyarán az előző évek történetére visszatekintve a könyvtár nemrég megindult Híradója.4 Valójában inkább folyamatos válságról kellett volna írni, hiszen a sűrűn cserélődő megbízott vezetők éveken át legfeljebb a folyó ügyek viteléig jutottak el, a messzebbre tekintés, a koncepció hiányzott tevékenységükből. Nem is lehetett másképp: három év alatt, 1953 és 56 között három igazgató - korabeli nevén: intézményvezető - váltotta egymást. 1953. április 5-én meghalt Dienes László, április 12-én Winter Pálné kapott ideiglenes megbízást az intézmény vezetésére. Winter Pálné 1950-ben került a Szabó Ervin Könyvtárba. „A Központi Pártszervezet bocsátotta rendelkezésünkre, mint kitűnő kádert" - írta egy jelentésében Dienes. 1950. május 15-étől a XIII. kerületi József Attila téri Rákosi Mátyás Kultúr- házban működő 19. sz. fiókkönyvtár vezetője lett, a hálózat átszervezése után pedig a III. kerületi (óbudai) 8. sz. könyvtáré. Időközben elvégezte a (Dobos Piroska által vezetett) 5 hónapos könyvtáros iskolát. 1952. szeptember 1-jén a Központba helyezték, a Módszertani Osztály vezetőjeként. Winterné lelkiismeretes hivatalnokként intézte a könyvtár folyó ügyeit. Ennél többet nem is igen engedett megbízatásának ideiglenes jellege és az általánosan elbizonytalanodó gazdasági-politikai légkör, mely a könyvtárra is ránehezedett. Ez a felemás állapot azonban csaknem két évig tartott. 1955. március 19-én Mód Péter kapott kinevezést az intézmény vezetői posztjára (de a tényleges vezetést csak március 30-án vette át); Winter Pálné ekkor vezetőhelyettes lett. Mód Péter öt évi börtön után mint rehabilitált került a Fővárosi Könyvtár élére. Korábban fontos politikai funkciókat töltött be: 1945-47 között a Magyar Kommunista Párt apparátusában, 1947-től 1949-ig, letartóztatásáig a Külügyminisztériumban dolgozott. Előzőleg, 1935-től Párizsban élt, a világháború alatt részt vett a francia illegális kommunista mozgalomban. 1945-ben tért haza. Rehabilitálása után könyvtári megbízását mindenki rövid átmeneti megoldásnak tekintette, maga Mód Péter is, aki az adott körülmények között korrekt ügyvezető módjára ellátta vezetői feladatait, mélyebben nem kívánt belenyúlni a könyvtár életébe. Maradandó nyomot nem hagyott a könyvtárban maga után. Ambíciói továbbra is a külügyi pályafutásra irányultak. Az átmenet nem is tartott sokáig: 1956. július 20-ával felmentést kapott intézményvezetői beosztásából és visszatért a külügyi szolgálatba. A vezetésre ekkor ismét Winterné kapott ideiglenes megbízást. (Helyettese Mentes Béláné lett.) Az intézményvezetők sűrű változásainak hátrányait csökkenthétté volna a vezetőhelyettesi státus vagy a meghatározóan fontos osztályvezetői posztok stabil betöltése. Egyik sem valósult meg. A periódus elején, 1952 májusától a könyvtár új, kívülről érkező „tudományos intézetvezető helyettes"-t kapott, a Központi Statisztikai Hivatalból áthelyezett Lukács Ferencet. Megbízatása 1955. március 19-én szűnt meg. Korábban a Fővárosi Könyvtár történetében a hálózat vezetője töltötte be kimondva vagy kimondatlanul az igazgató utáni legfontosabb szerepet (példaként Szentkuty Pált 4 Könyvtári Híradó 1957. 7. sz.
