Katsányi Sándor - Tóth Gyula: A főváros könyvtárának története 1945-1998 (Budapest, 2008)
Kultúrforradalom és diktatúra. Az "ötvenes évek" indulása 1949-1953
88 A főváros könyvtárának története 1945-1998 mellé minden esetben hivatalos hozzászólót is kiküldtek. „A hivatalosan felkért hozzászólóról senkinek sem volt szabad tudni, hogy őt felkérték hozzászólásra, az ő szerepe, hogy a rossz mederbe jutott vitát helyére tegye." Három hónap alatt a fiókkönyvtárak összesen 47 ankétot szerveztek, nagyobbrészt saját helyiségeikben, de idegen helyeken is (városháza, kerületi kultúrhivatal, Magyar Nők Demokratikus Szövetsége stb.). A rendezvényeken átlagosan 82 fő vett részt, összesen 3871-en. A közönség nemcsak olvasókból állt, hanem a meghívott tömegszervezetek képviselőiből is, az ő hivatalos beszámolóik - a jelentések szerint - gyakran feszélyezték a légkört. Egyébként az ankétok 325 hozzászólója igen pozitívan szólt a megbeszélt műről. „Egy-két esetben reakciós hangok is megnyilvánultak" - pl. az Andrássy úti fiókban egy idős asszony megkérdezte, hogy miért éppen szovjet és háborús regényt kell ismertetni, - mindez (az előadó válaszával együtt) szerepelt a jelentésben. A négy kijelölt könyv 300-300 példányban állt az olvasók rendelkezésére, akik azokat - a könyvtárosok ajánlására - sűrűn kölcsönözték. (A kölcsönzőket meghívták az ankét- ra.) A művek forgalmát napról napra jegyezték. A négy művet három hónap alatt 7661- en vették ki a könyvtárból. Egy szűkebb körű felmérés szerint a kölcsönzők 50 %-a tanuló volt, továbbá értelmiségiek és munkások közel azonos arányban és 10 % „egyéb". A szervezés a könyvtárosoktól sok munkát kívánt, „ez a munka eleinte nehézkesen indult, de mind nagyobb lendületet vett", a vezetőség az olvasómozgalmi munkát összekapcsolta a megindult munkaversennyel, a versenyben való jó szereplés elsősorban az olvasómozgalmi eredményektől függött. Az előadók többsége a könyvtár dolgozói közül került ki, a leggyakoribb előadók: Geréb László, Dömötör Tekla, Terescsényi György. 1950 februárjában felmérték az akció eredményeit, kisebb változtatásokat tettek, a tömegszervezetekkel közös ankétok a Népművelési Központ szervezésébe kerültek át. Az új szakaszra kijelölt művek számát ötre emelték, bekerült a jegyzékbe Asztalos: Szél fúvatlan nem indul és Azsajev: Távol Moszkvától című könyve. Az 1950 tavaszán zajló akció eredményei felülmúlták az előző ciklust is, Azsajev művének pl. 3567 olvasója volt. Az 1950-es őszi ciklusra már tíz könyvet jelöltek ki, a hét szovjet író mellé három magyart: Déry Feleletét, Veres Péter Próbatételét és Mikszáthtól a Különös házasságot.87 A beszámolók szerint az érdeklődés nem csökkent: ez alkalommal 113 ankétot tartottak, alkalmanként átlag 80 résztvevővel. A legolvasottabb mű a Mikszáth regény volt (2400 olvasó), őt Veres Péter követte (1900 olvasó). 1950 végére már országszerte elterjedtek az ankétok. A budapesti kezdeményezés viszont fokozatosan vesztett merev mozgalmi jellegéből: némileg szélesedett a választható művek száma, lazult az előírások kötöttsége. A hivatalos forma fokozatosan leépült, viszont az könyvankét mint műfaj továbbra is megmaradt, beépülve a hétköznapok gyakorlatába. Tíz év múltán már az olvasómozgalom szervezésében aktív szerepet játszó Dobos Piroska is kritikusan tekintett vissza a kezdeményezésre: „Tény, hogy a kijelölt szovjet könyvek iránt sikerült felkelteni az érdeklődést, és ily módon sokan, akik egyébként idegenül álltak szemben a szovjet irodalom alkotásaival, sok-sok szovjet könyvet olvas87 A szovjet müvek: Fjodorov: Partizánok élén; Gorelik: Sztálin-díjas; Iljin: Hegyek és emberek; Malcev: Szívvel-lélekkel; Nyikolszkij: A vallás eredete; Popov: Acél és salak; Szimonov: Harcoló Kína.
