Katsányi Sándor - Tóth Gyula: A főváros könyvtárának története 1945-1998 (Budapest, 2008)
Kultúrforradalom és diktatúra. Az "ötvenes évek" indulása 1949-1953
Kultúrforradalom és diktatúra 85 propagandára bukkant. K.S.): „Szeretettel köszöntlek születésnapomon. Szeretném, ha Áldozócsütörtökön este 7-kor te is eljönnél a templomba j...]."73 A könyvtárat egyes vezetők a diktatúrának nem csak „nevelő", hanem „jelentő" részévé kívánták tenni. „Hol zsarnokság van, mindenki szem a láncban." Az olvasókkal való egyéni foglalkozás „A Központi Vezetőség határozata értelmében az egyénekkel való foglalkozást a könyvtármunka központjába állítjuk" - határozott 1950-ben a Nagybudapesti Pártbizottság Könyvtárbizottsága.74 Ez a „foglalkozás" a politikailag megfelelő könyvek ajánlásán túl közvetlen politikai agitációs feladatot is jelentett. Az elvárások érzékeltetésére idézzük a kerületi könyvtárak dolgozói részére 1951-ben kiadott útmutatást: „Beszélgessünk az olvasóval feladatairól, akármilyen területen dolgozik. Magyarázzuk meg neki, hogy a béke védelméhez öntudat és tudás szükséges, a nemzetközi események összefüggésének ismerete, a Párt, a kormány intézkedéseinek megértése (...) Kérdezzük meg, hogy mi a május 1-i felajánlása, nem lenne-e szüksége olyan könyvre, ami elősegíti annak végrehajtását. Ha háztartásbelivel állunk szemben, nézzük meg, hogy melyik könyv adna nagyobb lendületet társadalmi munkájának..."75 A hálózat vezetői úgy vélték: ahhoz, hogy elvárt követelményeik megvalósuljanak, vagyis hogy a könyvtárosok olvasóik gondolkozásmódjának, erkölcsének, rokonszen- veinek is befolyásolói legyenek, az olvasókkal való egyéni foglalkozások rendszeressé válása szükséges. Ezt azonban az olvasói létszám megsokszorozódása és az egyéb szervezési feladatok (ankétok, kiállítások) szaporodása lehetetlenné tette. A vezetők beszámolóiban évről évre visszatér ez az ellentmondás a követelmény és a lehetőségek között. (Dienes az olvasói létszám szerényebb ütemű növelésével, Soltiné a könyvtárosok létszámának nagyobb arányú emelésével kívánta a kérdést megoldani.) A Nagybudapesti Pártbizottság átmeneti megoldást javasolt: „A legforgalmasabb könyvtárakban is, ahol eddig csak adminisztratív munkát végeztek, ki kell választani 10-15 fejlődőképes olvasót, kik fejlődését a könyvtáros egyéni beszélgetések, olvasási terv készítésével segíti elő."76 Némely könyvtárban a javaslatot túl is szárnyalták: a 13. sz. fiókban pl. 100 73 Jelentés a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár fiókhálózatának 1954. II. negyedévi munkájáról. FSZEK irattár. 74 Jegyzőkönyv a Nagybudapesti Pártbizottság Könyvtárbizottsága 1950. febr. 15-i értekezletéről. FSZEK irattár. 75 Könyvtári Híradó, 1951.1. sz. 4. p. 76 Jegyzőkönyv ... i.m. 3. p.
