Katsányi Sándor - Tóth Gyula: A főváros könyvtárának története 1945-1998 (Budapest, 2008)
Kultúrforradalom és diktatúra. Az "ötvenes évek" indulása 1949-1953
86 A főváros könyvtárának története 1945-1998 törzslap vezetését tűzték ki célul, ez napi tíz olvasóval való elmélyültebb foglalkozást jelentett, a feljegyzések vezetése zárás után 30 perc többletmunkát igényelt.77 A könyvtárak többségében azonban a kevésbé látványos egyéni foglalkozást az egész időszakban elnyomták az olvasót szervező, ankétot előkészítő, kiállítást rendező feladatok. Az olvasókkal folytatott agitációs beszélgetésekről a könyvtárosok olykor hivatalos beszámolót is küldtek. Ezek híven tükrözik a feladat kényszeredett, késői szemmel nézve már-már komikus voltát. Illusztrálásul szolgáljon egy egyetemi hallgatóval folytatott könyvtári beszélgetés leírása: Könyvtáros: „Folyik-e választási agitáció egyetemi tanulótársai körében?" Olvasó: „Természetesen alaposan foglalkozunk a választások előkészítésével." Könyvtáros a választási agitáció szempontjából néhány fontos könyvet említ. Olvasó: „Mindet ismerjük és foglalkozunk velük." Könyvtáros: „Az elvtársak felhasználhatnak szépirodalmat is. Itt van egy bibliográfiánk, amely a régi és az új választásokkal foglalkozó szépirodalmi műveket tartalmaz." Olvasó: „Mi eddig csak ideológiai műveket néztünk át. Lebecsültük a szépirodalom jelentőségét az agitációban. Hiába, az ember mindig tanul valami újat." Asztalos István és Ehrenburg könyvével távozik.78 Az olvasmányok „irányításának" voltak a személyes rábeszélésnél egyszerűbb eszközei is, pl. azt „árukapcsolás". Bár a Módszertani Osztály írásban nem adott erre utasítást, mindennapos gyakorlattá vált, hogy szépirodalmi műveket csak ismeretközlő könyvvel párosítva, klasszikust csak mai magyar vagy szovjet szerzővel együtt adtak ki a könyvtárosok.79 Más volt a helyzet a Központi Könyvtárban. Itt a tájékoztató szolgálatnak régi hagyományai voltak, most ez a tevékenység egyrészt aktívabbá vált, másrészt politikai feladatot is kapott. A korabeli beszámoló szerint: „A régi időkben az olvasó elbolyongott a katalógusszekrények között, és hiába volt a legjobb könyvtári rendszer is, ha senki nem állott mellette, aki segítséget és tájékoztatást nyújtson. Ma nem várjuk meg, hogy egy-egy olvasó bebotoljék a tanácsadóba, lehetőleg mi megyünk az olvasó elé [...]. A könyvtári tanácsadás a legkülönbözőbb esetekben áll az olvasók segítségére. Segít a helyes könyvkiválasztásban, tanácsot ad, útba igazít, szükség esetén pedig kritikát gyakorol a könyv vagy az olvasó könyvválasztása felett, mindezzel nevelési feladatot teljesít."80 A referensz osztály feladatul kapta a könyvigénylések ideológiai ellenőrzését is. Bár a megrostált katalógus önmagában is szűrőként működött, ezt még egy biztonsági zsilip is kiegészítette: a működési szabályzat előírta, hogy „minden olvasásra vagy kölcsönzésre kért könyvet a referensz könyvtáros bírál felül politikai szempontból." A kérőlapok alapján az ügyeletes tájékoztató döntötte el, hogy az adott mű az adott olvasónak kiadható-e, s aláírásával vállalta a döntés felelősségét, „nehogy az olvasó 77 Győri György: Elemző törzslapok a gyakorlatban. In: A Könyvtáros, 1953. 6. sz. 13-14. p. - Itt feljegyzést vezettek minden olvasóról, aki 1. Egyoldalú érdeklődésű, 2. Sokoldalú, de szétforgácsolt, 3. Szakmunkás, aki nem akar olvasni szakkönyvet, 4. Valamilyen határozott érdeklődési irányt kell kielégíteni. 5. Erkölcsi vagy politikai nevelésre van szüksége. 78 A 12. sz. könyvtár jelentése. FSZEK irattár, a 12. sz. könyvtár iratai, 1953. 79 Az Országos Könyvtári Központhoz beérkezett olvasói panasz 1951. augusztus. In: OKK-iratok, Országos Széchényi Könyvtár, irattár. 80 A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár fejlődése és munkássága 1945-től, a központi tudományos könyvtárban és a fiókhálózatnál. In: Könyvtárügyi Szemle, 1950. 3. sz. 77-78. p.
