Katsányi Sándor - Tóth Gyula: A főváros könyvtárának története 1945-1998 (Budapest, 2008)
Katsányi Sándor: Koalíciós évek a politikában és a könyvtárban 1945-1948
Koalíciós évek a politikában és a könyvtárban 49 Egy sajátos szabadpolcos könyvtár 1947-ben a 11. sz., Krisztina körúti fiókkönyvtárban bevezették a szabadpolcos (korabeli szóhasználattal: nyíltpolcos) rendszert, ahol - a beszámoló szerint - „az olvasók nem a katalógusból, hanem a polcokról választhatják ki a kívánt könyvet - természetesen kellő ellenőrzéssel." A „szabad" rendszer itt sajátos módon a szabad választás látszata mellett a tényleges választási lehetőségtől való nagyobb megfosztást jelentette: „Ennek a rendszernek előfeltétele, hogy a polcokon csak jó könyvek közül válogathassanak, és ne találjanak rossz, értéktelen anyagot. Ezért itt nagyobb mértékben és nagyobb szigorral történt a selejtezés." A különös szabadpolc bevezetésének következményeként a törzsolvasók, - nagy részük a budai polgári-kispolgári rétegekből került ki - tömegesen elhagyták a könyvtárat. Egy éven belül a régi olvasók 56 %-a távozott. Helyüket a dolgozók gimnáziumának tanulói foglalták el. „Jól dolgoztunk" - nyugtázta a történteket az éves beszámoló. A Központi Könyvtár olvasói A könyvtár állományában rejlő információk a városi élet számára minden helyzetben nélkülözhetetlenek - ez közvetlenül az ostrom után is bebizonyosodott. A könyvtárosok február közepén a romokon keresztül közelítették meg a raktárát, hogy a szovjet katonai parancsnokság részére a Duna-hidak leírását tartalmazó könyveket adjanak, a Népügyészségnek pedig (az első magyar hatóság, amelynek 1945-ben kölcsönöztek) perdöntő dokumentumokat szolgáltattak. A súlyosan megrongált épületben 1946-ban még csak akadozva indult meg az olvasó- szolgálat: a fontos kézikönyvek egy része elveszett, az ablaküveg nélküli termek nem vonzottak helyben olvasásra, a kölcsönzés várakozási ideje növekedett. Mindezek ellenére az év végére visszatért a régi olvasóközönség, 1947-ben pedig már az olvasott művek száma is magasra emelkedett. A központi könyvtár gyűjtőkörében, funkciójában Dienes és Kőhalmi egyaránt a Szabó Ervin-i elvekhez kívántak fokozatosan visszatérni. Ez nem jelentett a meglevőhöz képest radikális fordulatot, a könyvtár a régi közönséggel a régi módon működött, bár az olvasói érdeklődés iránya természetesen a kor új problémáinak megfelelően módosult. Egy korabeli beszámoló a Wenckheim-palota ostrom utáni időszakából a következő olvasói rétegekről számolt be:- A régi törzsközönség tagjai, akik most leginkább az aktuális politikai és történelmi események dokumentumait keresték.- Az egzisztenciális helyzetükben bizonytalanok jogi szakirodalmat kerestek (rehabilitációjukhoz, veszélyben forgó iparengedélyükhöz).- Nyugdíjasok, akik az otthoni kényelem hiánya miatt főleg a folyóirattermet látogatták.- A kutatók, akik most csak kis számban keresték fel a könyvtárat.- Tanulmányaikhoz olvasó diákok.80 80 A könyvtár fejlődése a felszabadulás után 1945-1952. Gépirat. FSZEK irattár.
