Katsányi Sándor - Tóth Gyula: A főváros könyvtárának története 1945-1998 (Budapest, 2008)
Katsányi Sándor: Koalíciós évek a politikában és a könyvtárban 1945-1948
50 A főváros könyvtárának története 1945-1998 A Szabó Ervin-i korszak hallatlan társadalmi aktivitására emlékező - most visszatért - könyvtárosok, elsősorban Kőhalmi Béla szerették volna a könyvtárat ismét kezdemé- nyezően aktív szerepben látni. Az Aktuális kérdések irodalmá-nak Új sorozata nyitányaként várospolitikai bibliográfiát állított össze,81 a kezdeményezés folytatására azonban a következő időszakban a könyvtárosoknak nem maradt idejük, a könyvtárnak a kiadásra nem maradt pénze.82 A Wenckheim-palota az ostrom után megnyitotta kapuit a különféle művészek és kulturális rendezvények előtt. Rövid időre a legnívósabb zenei előadások színhelyévé vált, a Tátrai Vonósnégyes három hangversenyt adott a könyvtár olvasóteremében, s a koncertek hallgatói között volt Kodály Zoltán, Szabolcsi Bence. A Wenckheim-palota adott otthont 1948-ban a Baumgarten-díj átadási ünnepségének is, ez alkalommal a könyvtár vendége volt - többek között - Schöpflin Aladár, Fülep Lajos, Gellért Oszkár, Mándy Iván, itt tartotta a Baumgarten alapítvány Babits-emlékestjét, a könyvtár volt az ünnepi könyvhét országos megnyitásának színhelye.83 A „FORDULAT ÉVE" 1948 nem a könyvtár működési feltételeiben, hanem politikájában, szerepfelfogásában hozott változást. Az előzmények 1945 második feléig nyúlnak vissza, innét kezdve lépésről lépésre alakult át a könyvtár feladatvállalása (ami főként a fiókkönyvtárak irányításában volt szembetűnő). Először a Horthy-korszak passzív könyvtárpolitikájá- val szemben az új vezetőség aktívabb, a Szabó Ervin-i idők szociálpedagógiájára emlékeztető könyvtárosi magatartást hirdetett még, általános humanista nevelési célokkal, a kulturális nívó, az irodalmi ízlés fejlesztése érdekében. A célok közt az idők folyamán egyre nagyobb hangsúlyt kapott a „demokratikus", majd a „haladó" jelleg, a kezdeti - még a public library liberálisabb elveire emlékeztető - modell egyre türelmetlenebb, harciasabb, erőszakosabb „nevelő" szerepre váltott át, s a könyvtár mindinkább a direkt politikai célok eszköze lett.84 1948 ennek a folyamatnak a teljes kibontakozását és az új célok nyilvános meghirdetését hozta el. A koalíciós idők végeszakad- tával a könyvtár belső, szellemi koalíciója is megszűnt. Ekkor deklarálta a könyvtár vezetősége első ízben, hogy a könyvtárpolitika keretét a szocialista kultúrpolitika határozza meg, s a fiókkönyvtárak vezetőinek őszi munkaértekezletén hangzott el először, hogy „a fiókok munkájának a marxizmus-leninizmus alapjaira kell épülnie."85 A kispolgárság könyvtárából a dolgozók könyvtára Megváltozott a könyvtár által megcélzott társadalmi rétegek köre is. Mivel korábban, -,,a reakció 25 éve alatt" - a Fővárosi Könyvtár hálózata erősen kispolgári jellegűvé vált 81 Kőhalmi Béla, szerk. : Nagy-Budapest ötéves tervéhez. Bp. 1946.15.p. 82 Kéziratban maradt a Budapest ostroma 1944/45 c. bibliográfia. 83 Nyilas Márta: A Fővárosi Könyvtár 1945-48 között. In: Könyvtári Híradó, 1978. 4. sz. 6-8. p. 84 Kiss Jenő: A Fővárosi Könyvtár szerepe Budapest információellátásában. Történeti áttekintés. Második rész 1945-2000. In: Tudományos és Műszaki Tájékoztatás, 2002.10-11. sz. 397-398. p. 85 A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve, 1948. 22.p.
