Katsányi Sándor - Tóth Gyula: A főváros könyvtárának története 1945-1998 (Budapest, 2008)
Katsányi Sándor: Koalíciós évek a politikában és a könyvtárban 1945-1948
48 A főváros könyvtárának története 1945-1998 Pedagógus 5,7 3,6 4,0 Főisk., egyetemi halig. 13,4 4,7 8,1 Középiskolás 18,2 13,7 11,6 Szakiskolás (polgári ill. ált. isk. felső tag.) 12,4 7,5 9,1 Elemi (ált. isk. alsó tag.) 4,2 3,5 6,4 Tanonc 1,8 4,9 4,1 A könyvtár az adatok tanúsága szerint továbbra is elsősorban a tisztviselők, másodsorban a háztartásbeliek intézménye maradt, sőt az ő arányuk a békeévhez viszonyítva erőteljesebben nőtt, mint a munkásoké. Csökkent (1937-től) a pedagógusok, a főiskolai/ egyetemi hallgatók és a középiskolások részvétele. A változások azonban nem érintették az olvasótábor összetételét: 1937-ben és 1947-ben az egyes csoportok nagyságrendje, sorrendje lényegében változatlan maradt. (Egyedül a fiatalok aránya csökkent jelentősen. Talán a most nyitottabbá váló nagy tudományos könyvtárak csábították magukhoz a hallgatók, tanulók egy részét.) Az olvasók szolgálata helyett az olvasók nevelése 1946-47 fordulóján a könyvtár közvéleménykutatást végzett a hálózat olvasói körében. A vezetők itt szembesültek saját szándékaik és az olvasók igényei közti szakadékkal: „Az eredmény lesújtó volt. Az olvasók legnagyobb része a silány könyveket szereti és csak elenyésző rétegnél lehet kialakult ízlésről beszélni" - állapította meg a beszámoló. A „holnapra megforgatjuk az egész világot" optimista korszakában az eredményekkel való szembesülés a könyvtár vezetőségét nem a valósághoz való valamilyen alkalmazkodásra késztette, hanem még eltökéltebb, radikálisabb lépésekre. „Ezek után világosan látjuk: nem az igények kielégítése, hanem először az igények teremtése a feladatunk, amihez hozzá is láttunk azonnal." Az igények megteremtéséhez két úton látott neki a könyvtár: az állomány radikális átalakításával (1. a Kényszerű és magánszorgalmú könyvkivonások c. fejezetet) valamint az olvasók nevelésével és meggyőzésével. „Olvasóink leikébe és szellemébe hatolni" - ez lett a hálózat könyvtárosainak új feladata. És persze „le kell küzdenünk egy bizonyos ellenállást is, különösen kispolgári olvasóknál, akik nem mindig szívesen fogadják a tanácsot és útbaigazítást." Azokat az olvasókat, akik nem fogadják el a haladó szellemben történő ízlésnevelést, sajnálkozás nélkül írta le a hálózat vezetősége, hiszen felváltották őket az újak, akik már „boldogan vetik alá magukat irányításunknak." - A tagok kicserélődését „feltétlenül pozitív eredménynek kell értékelnünk" - írta a könyvtár éves beszámolója.79 A magyar közkönyvtárak történetében alighanem először fordult elő, hogy egy viszonylag széles réteg eltávozását (melynek következtében az olvasók száma stagnált, sőt csökkent) egy könyvtár jó munkája következményének, pozitív eredménynek tartja. 79 Az idézetek forrása: Közművelődési könyvtáraink 1947-ben. In: A Székesfővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve, 1947. 17-20.p.
