Katsányi Sándor - Tóth Gyula: A főváros könyvtárának története 1945-1998 (Budapest, 2008)
A könyvtár működése 1980-1998
434 A főváros könyvtárának története 1945-1998 Sándor Tibor „jókor" került posztjára. Aprómunkával kezdte, átélte a belső vitákat, értette és érezte a gondokat. Változtatni akart az atmoszférán: „a munkatársakat elkedvetleníti, ha évekig fontosnak hitt feladatot egyik pillanatról a másikra elvetnek, helyette újat preferálnak, ha állandóan új mércével mérik a legjelentősebb célokat: a kutatás támogatását, a történeti értékek őrzését, a retrospektív és kurrens feltárást, a gyors tájékoztatást. Mindegyik fontos, de egy sorrendet fel kell állítani" - nyilatkozta.228 Érzékelte, hogy sok minden megváltozott. A Budapest Gyűjteménynek kifelé forduló, aktív szerzeményezést kell folytatnia. Elengedhetetlen a gépi feldolgozás bevezetése, adatbázisok készítése. Kapcsolódni kell az aktuális feladatokhoz, ezért előtérbe került a dokumentációs (benne a képi dokumentáló) munka; a nagy bibliográfiai feltárás mellé lépett a gyorstájékoztatás. A hagyományosak mellett új kérdések jelentek meg (pl. a kárpótlás). Sándor Tibor 1986 májusától a FSZEK munkatársa, a Budapest Gyűjtemény fotótárosa volt. Faragó Tamás távozása után, 1992 márciusában bízták meg a Budapest Gyűjtemény vezetésével. Elődje koncepciójából számos mozzanatot hasznosítva, de az új jelenségekhez és technikák elterjedéséhez is alkalmazkodva, a gyűjtemény tevékenységét a modern nyilvános közkönyvtári funkcióba integráltan fejlesztette tovább. 2002-ben Szinnyei József-díjat kapott. Segítségére volt a szakértői jelentés is, amelynek készítői a tudományos könyvtár és a nagy public library évtizede zajló vitájában a változtatás mellett érveltek és javasolták, hogy a helyismereti-városismereti információs tevékenységet át kell formálni a mai igényekre. A nemzetközi trendeket úgy ítélték meg: „a mai követelményeknek megfelelő gyűjteményű nagyvárosi központi gyűjtemény általánosságban egyre inkább ötvözi a korábban csak tudományos, illetve inkább tisztán közművelődési funkciójú könyvtárak jellemzőit." Az olvasók és a szolgáltatások felől nézve érzékelték, hogy „a Budapest Gyűjtemény bibliográfiai-információs tevékenysége túlontúl a 'múltba fordult' [... ] elsődlegesnek azonban a naprakészség és az offenzív szolgáltatás tűnik. [...] Olyan szolgáltatások, amelyeket egy helyen állítanak elő, s utána tíz, huszonkettő vagy még több helyen hasznosítanak, továbbadnak." A szakértők a napi gondjai megoldása végett a könyvtárhoz forduló polgár igényeinek kielégítését szorgalmazták.229 A Budapest Gyűjtemény olvasóforgalma 1988 és 1993 között megkétszereződött. Az igénybevett dokumentumok száma százhetven százalékkal nőtt, a kisnyomtatványoké és a fényképeké négyszázötven százalékkal. Bekövetkezett a nyugat-európai előrejelzés: „egyre gyakoribbak azok, akik gyakorlatias céloktól vezettetve, alkalomszerűen fordulnak hozzánk és gyors, pontos választ igénylő kérdéseket fogalmaznak meg. [...] Az ilyenfajta megkeresések egyre gyakrabban érkeznek telefonon vagy levélben és egyre többször külföldről."230 1992 végétől - a szakértői javaslatok nyomán is - a fenntartó kiemelten támogatta az egész intézmény tarthatatlanná vált könyvtártechnológiai helyzetének javítását. Nem tudtak mindent egyszerre pótolni, de fontos változások történtek a Budapest Gyűjteménynél is. 1992 a hagyományos bibliográfiai feltárásról a számítógépes adatbázis228 Havas Katalin: „Legyen egy hely a városban...'' Beszélgetés Sándor Tiborral, a Budapest Gyűjtemény új vezetőjével. = Könyvtári Híradó, 1992. 6-7. sz. 6. p. 229 Sonnevend Péter: Feljegyzések a főváros nyilvános könyvtáráról. (1992) 1-3. = Könyv, Könyvtár, Könyvtáros, 1993. június 32-39. p., július 45-51. p., augusztus, 34-37. p. 230 Sándor Tibor: Hagyomány és megújulás i. m 34. p.
