Katsányi Sándor - Tóth Gyula: A főváros könyvtárának története 1945-1998 (Budapest, 2008)
Tóth Gyula: Visszatérés a Szabó Ervin-i alapokhoz és korszerűsítés 1980-1998
348 A főváros könyvtárának története 1945-1998 adminisztratív feladatoktól, a szakmai tennivalók ésszerűbben differenciálódtak, kialakult a kerülethatáron átlépő, helyi viszonyokhoz igazodó együttműködés. A régiórendszernek köszönhetően a nyári szezonban több könyvtárunk tarthatott nyitva, a beszerzés és a feldolgozás centralizálása felgyorsulhatott, és érvényesültek a lépcsőzetes ellátás előnyei. Nem igazolódott az a félelem, hogy a kerületi önkormányzatok ellenérzéssel viseltetnek majd az új rendszerrel szemben, sőt: megértéssel fogadták, sok esetben anyagi hozzájárulásuk nagyobb lett."336 A volt főkönyvtárak I-II. típusú kerületi könyvtár besorolást nyertek. Ezt egészítették ki a fiókok, kölcsönzőhelyek. Az átszervezést a gazdasági kényszer sürgette, végül kikényszerítette. A FSZEK-nek szolgáltatáscsökkentési tervet kellett kidolgoznia, amelyet 1995. május 15-ig jóváhagyott a Kulturális Bizottság, és amely szeptember 1-jén életbe lépett. A főpolgármesterhelyettes szerint „arra törekszünk, hogy költségvetési okokból egyetlen könyvtárat se kelljen bezárni, de ez nem jelenti azt, hogy ne lennének olyan pontok, amelyeket racionálisan ki lehetne váltani, amelyek megszűnése nem veszteség, hanem nyereség."337 Az érdekeltek nehezen élték meg a változást. „A VI. kerületi főkönyvtár VI/1. sz. könyvtárként a 6. sz. Belvárosi régió önálló tagja lett, a gyermekkönyvtárat ismét leválasztották róla (az is újra önálló lett).[...] A jelentős változások [... ] nem a regionalizálás tényéből következtek, hanem azokból a kényszerű előírásokból, amelyeket a könyvtár felső vezetése a gazdasági körülmények kényszerében a FSZEK egységei számára meghatározott. [...] A fenntartási költségek lefaragásának 'esett tehát áldozatul' a könyvtár, de az igazi vesztesek az olvasók lettek. A VI/1. sz. könyvtár nyitva tartási idejét radikálisan csökkentették. 1995-től a könyvtár heti 26 órában áll a használók rendelkezésére. A megrövidült szolgálati időt igyekeztek a használók igényeihez igazítani, ezért hetente három alkalommal este 8-ig rendelkezésre állnak."338 Kiss Jenő: „Nem tettünk mást, mint hatékonyabbá tettük az irányítást."339 A Közalkalmazotti Tanács és a KKDSZ értette kényszerhelyzetet, a TDDSZ nem. Az irattárból előkerült - címzés és aláírás nélkül - egy 3 lapnyi terjedelmű feljegyzés/emlékeztető 1995. február 15-i keltezéssel „A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár hálózati menedzsmentjének megváltoztatásához fűzött TDDSZ észrevételek" címmel. Ebből kiolvasható, hogy visszamenőleg támadta az összes szervezeti változtatást, decentralizációt, sorolta az igazgatás szakmai kudarcait (családi könyvtár, módszertani munka hiánya, munkanélküliek foglalkoztatása, stb.) Az előkészítés két éve tartott, az átmenet sok bizonytalansággal járt. A régiók bevezetését a rendszerváltás óta legrosszabb év pénzügyi viszonyai váltották ki. Mindenki érzékelhette, bér- és létszámgazdálkodás miatt volt elkerülhetetlen. A centralizálás könnyítette a működési költségekkel való gazdálkodást. Régióközpontnak bármilyen iroda megfelelt. A régió-igazgatóságok az 1949-52 közötti vidéki körzeti könyvtárakra hasonlítottak: irányító, szervező, szerzeményező központ lettek. A régiók szervezése nem szolgáltatási hiányosságok pótlását, nem hiányzó bázis- intézmények megteremtését jelentette. Az ellátási viszonyok nem javultak, legfeljebb nem romlottak. Nem változtattak a súlyos telepítési, elhelyezési, felszereltségi, 336 A szolgáltatások és az erőforrások összhangjának megteremtése a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban. 1995. március 31. = Könyvtári Híradó, 1995. 3. sz. 2-4. p. Az idézet a 2. lapról való. 337 Pobori-Kissné i. m. 97. p. (A nyitva tartás H., Sz., P. 14-20-ig, K., Cs. 12-16-ig. A Központ 20 órát javasolt.) 338 Havas Katalin: Néha úgy érzem, hogy vannak dolgok, amelyeknek csak én örülök. Interjú Kiss Jenővel, a könyvtár főigazgatójával. = Könyvtári Híradó, 1996. 3. sz. 2. p. 339 Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár. Jelentés, 1995. Bp. 1996. 10. p.
