Katsányi Sándor - Tóth Gyula: A főváros könyvtárának története 1945-1998 (Budapest, 2008)
Tóth Gyula: Visszatérés a Szabó Ervin-i alapokhoz és korszerűsítés 1980-1998
Visszatérés a Szabó Ervin-i alapokhoz és korszerűsítés 349 technikai és kommunikációs viszonyokon. Bevezetésüktől nem is ezt, hanem azt várták, hogy „megerősödik az irányítás hatékonysága, gazdaságosabban lehet felhasználni a személyi és anyagi erőforrásokat [...] Visszapillantva az 1995-ös év súlyos anyagi nehézségeire, azt kell megállapítanunk, hogy a regionalizáció nélkül sokkal súlyosabb veszteségek, jóval nagyobb munkahelyi konfliktusok árán tudtunk volna megbirkózni velük."340 A régiók - miként a főkönyvtárak - eltérő feltételekkel indultak (a lakosság, a könyvtárak száma, állapota). A régió központja hol családi könyvtár, hol a legnagyobb főkönyvtár lett. Az intézeti vezetőség lehetőségeket adott kísérletezésre, a lehetőségek felmérésére, a vezetői képességek kibontakozására. Először szerzeményezési, gyűjteményi kérdések kerültek előtérbe. 1995-ben az volt az elsődleges, hogy a könyvbeszerzés régió szintű centralizálását, a helyi döntések lehetőségét megteremtsék. Ekkor rakták le a központosított szerzeményezés, feldolgozás alapjait. „A szerzeményezési munka centralizálása szervezetileg, a számítógépes hálózatban működő TEXTLIB rendszer pedig technikailag tette lehetővé, hogy a központi feldolgozás hálózati szintű megszervezése realitássá váljék." Tervezetét a kerületi könyvtárigazgatók 1995. május 31-én jóváhagyták, szeptember 1-ig a személyi feltételeket is megteremtették. 1996. január 1-jével tervezték a számítógépes szerzeményezésre és központi feldolgozásra való átállást.341 1996 októberében a Szerzeményezési és feldolgozó főosztály keretén belül indították meg a központi feldolgozást öt fővel, hogy „megszűnjék a régiókban a bibliográfiai leírás és szakozás, s egy helyen, egységes elvek alapján olyan adatbázis jöjjön létre, amely egy majdani online számítógépes rendszert eredményez."342 Az Eszak-budai régióban a főkönyvtárak is rendeltek, takarékoskodva, elsősorban a tanulást segítő és a tájékoztatáshoz szükséges műveknek adtak zöld utat. Ha maradt év végén pénz, akkor „nagy bulit csaptak", s vettek szórakoztató irodalmat is. Ali. kerületben két könyvtárban heti két, egyben három napra csökkent a nyitva tartási idő. A XII. kerületben nem volt mit csökkenteni, mert már előző évben bezárt a legkisebb egység. Ahol nem volt naponta nyitva tartás, lemondtak a napilapok, sőt a folyóiratok egy részéről.343 A dél-pesti régióban 127 km2-en 350 ezer ember lakott, őket 12 könyvtár látta el. A zsúfolt belvárosi régió 27 km2-en lakó 355 ezer lakosát 16. A belvárosban közepes nagyságú könyvtárak működtek. Ezek specializálódhattak a szolgáltatásszervezésben, mivel a 4-es, 6-os villamos vonalára fűzhetők, gyalogosan elérhetők voltak. (A Nagykörút preferáltsága miatt a belváros külső részei könyvtárilag ellátatlanok maradtak.) Ráadásul számolhattak a Központi Könyvtár közelségével is. Itt a belvárosban az önellátásra törekvés miatt egyformán szegényes összetételű gyűjtemények jöttek létre. Dél-Pesten nem található kétutcányira másik könyvtár. Itt mindenféle típus létezett.344 A kelet-pesti régióban a központi szerzeményezésre a „Pataky" kínált lehetőséget. 340 Bánhegyi Gyuláné - Gerő Péter: Központi feldolgozás a FSZEK-ben. = Könyvtári Híradó, 1995. 9-10-11. sz. 8-11. p. (Az idézet a 8. lapról való.) Ennek alapját képezte Bánhegyi Gyuláné - Gerő Péter: Központi feldolgozás a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban. Tervezet. 1995. március 6. 341 Bánhegyi Gyuláné: Hogyan tovább... Néhány gondolat a központi feldolgozásról. = Könyvtári Híradó, 1997.1-2. sz. 12. p. 342 Gujgiczer Imréné: Táncolni kell... (II. fejezet, 1-ső rész) = Könyvtári Híradó, 1995. 7-8. sz. 1-3. p. 343 Kovács Éva - Pobori Ágnes: Táncórák... (haladóknak és újrakezdőknek) = Könyvtári Híradó, 1995. 9-10- 11. sz. 1-4. p. 344 Pjobori], Á[gnes].: (... és továbbra is) Táncolni kell. = Könyvtári Híradó, 1995. 12. sz. 1-2. p.
