Katsányi Sándor - Tóth Gyula: A főváros könyvtárának története 1945-1998 (Budapest, 2008)
Tóth Gyula: Visszatérés a Szabó Ervin-i alapokhoz és korszerűsítés 1980-1998
344 A főváros könyvtárának története 1945-1998 helyen a szabadpolc megvalósítását lehetségesnek ítélte.314 A szabadpolc kialakítását segítette a szakértői jelentés is, amely hangsúlyozta, hogy ez a forma a tudományos és szakkönyvtáraktól sem idegen, és akkor is érdemes bevezetni, ha rövidesen lehetővé válna egy új könyvtár építése.315 Sokféle szempontra kellett figyelnie a tervezőnek, hogy a Wenckheim-palota első emeletén funkcionálisan összekapcsolódhasson a helyben használat és a kölcsönzés, a szakolvasók és a nyilvános szakkönyvtári szolgáltatás. A kihelyezhető, 50 ezres szabad- polcos állomány egy évtized évente cserélendő termését foglalhatta magában. Az átalakítás munkálatai nehézséget okoztak a könyvtárosnak, kellemetlenséget a használónak. Nyereséget ígértek viszont a jövőnek a terek átalakításával, az állomány előkészítésével. Az átszervezés számos hozadéka mellett (adminisztráció, a pult előtti zsúfoltság csökkentése, a forgalom kényszerű korlátozásának elkerülése, logikusabb munkaszervezés stb.), nemcsak a közművelődési jelleget erősítette, hanem az olvasóbarát könyvtár megteremtése felé tett fontos lépés is volt.316 Egyaránt szoktatta az olvasót és a könyvtárost az állományhoz való közvetlen hozzáféréshez. 1993 szeptemberében megkezdte működését a szabadpolc, a szakolvasótermek 1994- re készültek el. Átalakítás nélkül nem lehetett volna a 40-50%-kal megnőtt forgalmat lebonyolítani. Kerületi főkönyvtárak helyett régiók A FSZEK javára vált, hogy a kerületi könyvtárak 1957-ben visszatértek a hálózatba. Szerencsés volt az is, hogy azl990-ben megalkotott új fővárosi törvény a könyvtárakat a fővárosi önkormányzathoz rendelte.317 A több kerületet átfogó egységek kialakítása nem új gondolat, már az 1970. évi III. könyvtárügyi konferencián, az 1972-es Szakmai irányelvekben, a FSZEK 1970-es évekbeli fejlesztési terveiben is felmerült. Az 1978-as terv szerint, a kerületi főkönyvtári rendszernek, az ellátás első két szintjének kiépítése után, a részleges felsőfokú báziskönyvtárak 1990-ig léptek volna a rendszerbe. Létrehozásukat „a távlati városfejlesztés tervvel, a városszerkezet átalakulásával összhangban, új lakótelepek létrejöttével, városközpontokban, közlekedési csomópontokban" tervezték. Egy régió „2-4 városkerületet foglal magában, amelyben fiókkönyvtárak, középszintű könyvtárak, különféle típusú szakszervezeti könyvtárak szolgáltatásait egészítik ki." Kidolgozták, „hol [...] célszerű létrehozni részleges felsőfokú könyvtárat." 1978-ban 6+1 (ez utóbbi a központ környéke) régiót terveztek. 314 Vö. Könyvtári Híradó, 1992. 9. sz. 11. p. A szakértői véleményre adott TDDSZ-reagálás mutatta, hogy a szakkönyvtári terület képviselői periférikus könyvtártechnológiai kérdésként kezelték. 315 Katsányi Sándor: Szabadpolc a Wenckheim-palotában. = Könyvtári Híradó, 1992. 9. sz. 5-6. p. 316 ,,10.§. (4) A fővárosi közgyűlés köteles gondoskodni a kettőnél több kerületet, ill. a főváros területét is meghaladó ellátási kötelezettséget szolgáló ... közgyűjteményi intézmények ... fenntartásáról." 1991. évi XXIV. törvény a fővárosi és fővárosi kerületi önkormányzatokról. In Törvények és rendeletek hivatalos gyűjteménye, 1991. 1. köt. Bp. 1992.162. p. 317 Az agglomeráció Szabó Ervint is foglalkoztatta az Emlékirat...-ban. Az akkori agglomeráció többsége 1950-ben a főváros egy-egy kerülete lett. Azóta szélesebb település csoport jött létre a főváros vonzásában, ezt jelezte Sallai István a Szabó Ervinnel szembeni tartozások megfogalmazásakor. Elméletileg többször szóba került a főváros könyvtári ellátásának szervezésekor a vele szoros gazdasági, társadalmi és lakossági kapcsolatban álló települések figyelembe vétele, de ameddig a főváros ellátottsága rosszabb a vidékinél, ez az eredendően angolszász public library gondolat nem jöhet(ett) komolyan szóba.
